Fórizs Mátyás írása

A következő másfél hét a mentor-mentorált programok jegyében telt, amikor nem bandában, hanem kettesével, hármasával indulunk élményeket vadászni. Konditerem, jetski, teknősfarm, buddhista kolostor, városnézés, bóklászás az esőerdőben és még számtalan lehetőség közül választhatunk. De van, amikor nem mi választunk: Flóra és Anna most többnapos külön kirándulásra indulnak. Vaskúti Pál, a program vezetője szakmai okokból átstrukturálta a csapatot. Flóra mentora Anna lett, aki korábban Gábor és Tibor mentora volt. A két fiú pedig mostantól Laura mentoráltja lesz. Flóra és Anna hiányozni fog, mert Annának, aki negyedszer vesz részt a Programban, minden a kisujjában van. Flóra pedig, ha jó a hangulata, mindenkinek mosolyt csal az arcára intelligenciájával és utánozhatatlan stílusával.

Szabadprogram: Buddhista kolostor

Egyébként a legbolondabb mindegyikünk közül Máté. Folyamatosan ott ül a csibészes vigyor az arcán, és bár a program elején nehéz volt a többiekre koncentrálnia és ha a helyzet megkívánta, kicsit csendben maradnia, de most már ebben is fejlődött. Arról nem is beszélve, hogy eleinte szinte mindentől tartott: a motorcsónaktól, az emberektől, a motorozástól, a tuk-tuktól. Ezeket a félelmeit viszont szépen és gyorsan leküzdötte.

Szabadprogram: kihajózunk

Esténként játszunk, beszélgetünk, zenélünk. A csoportban erős a zenekultusz: Roland, a pszichológusunk, Dávid, a legrégebbi mentor és Bence is gitározik. Majdnem minden este zenélnek, énekelünk. A legjobb hangja, úgy tűnik, Zalánnak van. Ez gyorsan kiderült, azóta Zalán spontán gyújt rá egy-egy dalra: a kisbuszunkban, séta közben, szinte bárhol. Azt mondja, soha nem énekelt még mások előtt. A zene mellett egyre többet társasjátékozunk, ráadásul úgy fest, hogy a Scrabble a legnépszerűbb. Kifejezetten nem könnyű, intellektuális játék. Eddig Bence bizonyult benne a legjobbnak (igaz, Flóra még nem játszott), de hamarosan bajnokságot szervezünk.

Szabadprogram: óceánpart

A napirendünknek emellett persze fontos elemei a csoportterápiák és az egyéni pszichoterápiák. Őszintén és egyre őszintébben beszélünk egymásról és persze önmagunkról. És egyre inkább érezni, hogy a csoport tagjai megszerették egymást. Enélkül, azt hiszem, ez nem is menne.