A Chance Program mentora, Garai-Korzim Dávid írása:

Július elején érkeztem Srí Lankára (immár másodszor) mentornak, három héttel a program idei nyári turnusának kezdete után. Június 12-én indult Kahawába a terápiára érkező csoport zöme, köztük Tamás is, akinek én vagyok a mentora. Szerencsére több srácnál is sikerült megoldani, hogy szüleik is kijöhessenek hozzánk intenzív családterápiára, ami a csoport számára többek között azt is jelenti, hogy „megnő a forgalom”: van, aki rövidebb ideig fog maradni, mint a többség, akik szeptember 8-ig maradnak.

vizi móka

Az idei nyári turnuson összesen 10 gyerek vesz részt, négy mentor, egy mentori feladatokat is ellátó pszichológus és Vaskuti Pál vezető szakpszichológus. A gyerekek összetétele ismét változatos: két fiú (A. (18) és K. (16)) akik Asperger-szindrómával diagnosztizáltak; valamint egy fiú (G., 13) aki sok sikertelen gyermeknemzési próbálkozás után örökbe fogadtak, majd rá 2,5 évre mégis teherbe esett az anya, s az így kialakuló bonyolult családi helyzet később sok probléma gyökerének bizonyult – ezt a fiút hamarosan meglátogatják szülei és öccse is. Továbbá van közöttünk országos sakk-bajnok is, M. (17), aki a kamaszkort megelőző túlhajtottságot és intenzív sportéletet követően hátat fordított addigi életének, rossz társaságba keveredett és addigi kitűnő iskolai teljesítménye is zuhanó pályára került. Valamint velünk van L. (17) is, akinek a drogokkal gyűlt meg a baja; B-nek (18) pedig 9 éves kora környékén született 1-1 év eltéréssel három testvére – itt a hirtelen átalakult családszerkezetben rejlik a problémák kulcsa.

Mindannyian három hónapra érkeztek Srí Lanka, Kahawa nevű falvába, s mindenkinél jellemző a gyakori iskolaváltás. B. esetében merült fel egyedül az, hogy korábban hazaindul, aminek az oka, hogy pszichológusaink nem találtak olyan problémát nála, amire a Chance Programban való részvétel jelenthetné a megoldást. Az ő esetében nem jellembeli torzulás a probléma, hanem a családi körülmények, ami miatt, mint egészséges fiatal felnőttnek, nem a személyes foglalkozás, hanem a családterápia jelentheti a megoldást. Mivel a szülők az ő esetében nem tudták megoldani, hogy kijöjjenek Srí Lankára, ezért B-nek azt javasoltuk, hogy mivel fölösleges itt töltenie a nyarát olyan fiatalok között, akiknek sokkal komolyabb személyes pszichoterápiát igénylő problémáik vannak, utazzon haza, s majd szeptembertől, a szülőkkel, családdal együtt érdemes megkezdeni a családterápiát. Ez az első eset a program történetében, amikor ilyen döntést hozunk.

A tavalyi nyárhoz képest Kahawán és a környező városokban kevés változást figyeltem meg. Sok az ismerős arc a kis halászfaluban, ahol élünk, a barátok és segítő emberek a szomszédos utcákból és a Help faluból még itt vannak, és a tíz perc sétára lévő vegyesbolt tulajdonosa is emlékszik rám tavaly nyárról. Jó érzés volt mentorálltammal hosszú sétát tenni a már ismerős, kanyargós, dzsungelnövényzettel szegélyezett föld- és betonutakon, az apró települések kókuszkötél-fonó asszonyai és a fehér ember láttán mindig izgatott, utcán játszó gyerekek között. Az igazi változás a lakóhelyünkként szolgáló ház körül van.

“Hivatalos” Chance Program medence (o:

Érkezésünkre megépült egy saját úszómedence, ami a programban résztvevő gyerekek és fiatal felnőttek mellett a Help falu kisiskolásainak is nagy örömöt jelent, mert ők is használhatják a medencét, nekünk pedig nagy változás ez, mert sok időt és pénzt tudunk megspórolni azzal, hogy 2013 nyarához képest idén nem kell a hőség elől menekülve autóval ingázni a szomszédos Hikkaduwa és Kahawa között, hogy fürdeni tudjunk. A főépületben új helyre került a konyha, megmaradt a közös tér, öt külön hálószoba van és négy fürdő, a melléképületben pedig három szoba egy fürdővel és egy konyhával.

Ide szokott hozzánk egy macska is, aki a Cicacica nevet kapta. Cicacica idén másodjára kölykezett, három kismacskát, akiket a melléképület tetőterébe költöztetett (egyik nap lehoztuk őket, de mielőtt nyugodt környezetet tudtunk volna varázsolni a macskaneveléshez, az éjszaka közepén Cicacica visszaszöktette kölykeit a tetőtérbe).

Cicacica

Minden  mentor legalább második alkalommal dolgozik itt, ami mindenkinek nagy könnyebbséget jelent és mi mentorok pedig örülünk annak a rutinnak, amit az itt töltött hónapok során magunkra szedtünk, mind a gyerekekkel való foglalkozás, mind a Srí Lankán való tájékozódás és helyismeret terén.

Egy új mentor jön augusztusban, új mentoralttal együtt. Nekem személy szerint visszatért az érzetem, amit már a tavalyi turnus alatt is éreztem: hogy a program intenzitása miatt az itt töltött idő a valódi sokszorosának érződik, s hogy többet élek az itt töltött néhány hónap alatt, mint akár egy év során otthon.