“Nagyon tetszik ez a közösségi élet” – véget ért a 2015 nyári turnus
Garai-Korzim Dávid írása
Július végén másfél nap erejéig újra 19 fősre gyarapodott csoportunk Zsanna (Vaskuti Gergely felesége, mentor), Borcsa (Dorka nővére, 11 éves) és az aspergerrel diagnosztizált 17 éves K. érkezésével (K. a 2014 tavaszi és nyári turnusok egyik résztvevője, asperger-szindrómával diagnosztizált fiú, a 2014 nyári turnusról készült blogbejegyzésekben lehet róla bővebben olvasni). Azért voltunk csak másfél napig ennyien, mert a rákövetkező napon Lara, Lea, Márkusz és Gábor is hazautazott Rékával Magyarországra, illetve Szilvi is elvégezte a munkát, amiért a nyári turnusba jött. Ő a szigeten maradt egy kéthetes utazás erejéig, de hozzánk csak látogatóba jött el augusztus-közepi hazautazása előtt.
Kiskorú mentoráltakkal egészen más a csoport jellege, mint kamaszokkal, vagy fiatal felnőttekkel – mások az igények, mások a vágyak, amik a szabadidő eltöltését illetik. Július végétől a mentoráltak életkorai 9-11-12-16-16-17 év, kiegészülve Eleonórával, Szergej és Brigitta anyukájával. Más a csoport azért is, mert összesen 12-en voltunk, ami az első két hónap állandóan húsz-közeli létszámához képest lehetetlenül kevésnek tűnt – az első megbeszélésen meg is jegyeztük, milyen furcsa, hogy mindannyian kényelmesen elférünk a nappaliban anélkül, hogy székeket kéne áthozni másik szobákból.
Sokat játszottunk augusztusban a kisebbekkel, láttuk, ahogyan új párosok alakulnak ki, például Borcsa és Brigitta párosa, akik a medencében új játékokat találtak ki és sokszor 3-4 órán keresztül a medencében játszottak együtt, mindig mentor-játszótárssal együtt. Borcsa meglehetősen visszahúzódó volt az első hetekben, s talán számára a Brigivel közös játék volt az első lépés a nyitás felé: a halkszavú lány, aki eleinte mindenre egykedvűen bólintott és akinek a vágyait nem igazán lehetett kitalálni – mert magától nem mondta -, a közös játékban egy eleven, kiabáló, lubickoló és ugrándozó lánnyá változott át, tele ötletekkel és kreativitással. A repertoárban volt medencébe ugráló verseny, szerepjátékok, vízilabda, úszóverseny és vízalatti éneklés is. Borcsán a turnus végéig figyelemmel lehetett kísérni a fokozatos “kinyílást”.
Ami a nagyobbakat illeti, K. klubszobát alakított ki a szobájából. Tartottunk itt filmnézést és Xbox-versenyt is, amihez idővel csatlakoztak a kisebbek is. Egy idő után esténként itt gyűlt össze a csoport nagy része, s innen származik Borcsa egyik aranyköpése is: az első alkalommal, amikor Zsanna arra ösztökélte, hogy jöjjön velünk Xboxozni, Borcsa azt a bátorító tanácsot kapta, hogy éljen közösségi életet. Olyan jól érezte magát velünk K. szobájában, hogy másnap a következő engedélykérő szavakkal fordult Zsannához: “Mehetek Xboxozni? Nagyon tetszik ez a közösségi élet.”
Pali július-végi születésnapjára kollektív zenéléssel és egy külön erre az alkalomra, a Chance Programról írt dallal készültünk, amiben a csoportnak körülbelül a fele a zenében, a másik fele a díszletben és táncelőadásban vett részt. Bár Szergej az előadáson dobolt és énekelt, idő közben annyira megtetszett neki a gitár, hogy egy pont után már minden nap elővette és játszott rajta, sokszor több, mint egy órán át. Augusztus 8-án ünnepeltük születésnapját, s ajándékba egy akusztikus gitárt kapott családjától. Lelkesedését mi sem példázza jobban, mint hogy amikor szép sorban elszakadt a gitárján három húr, ő a maradék hármon szakadatlan lelkesedéssel játszott, ugyanannyit és ugyanúgy, mint addig. Szergejjel kapcsolatban egyébként – a Chance Programban szerzett tapasztalataim által – volt egy sejtésem a turnus legelején, hogy mire lehet még képes, mit tudunk belőle kihozni, és ő három hónapjának a felénél eljutott erre a pontra, s nem állt meg, így a második másfél hónap változásai, a zenéhez való hozzáállása és tehetsége is egyfajta “bónusz” volt, meglepetés – olyan oldala Szergejnek, amiről nem is tudtam, hogy létezik.
Meglátogatott minket augusztusban Szergej és Brigi apukája, Eleonóra férje, “Patrik”, akivel eredményekben bővelkedő családterápiát zártak Paliék. Patrik jelenléte azért is volt fontos, mert így együtt ünnepelhette a család Szergej születésnapját, aki a nap végén azt mondta, ez volt élete eddigi legjobb születésnapja.
Bella, aki ötödik hónapját töltötte augusztusban a Chance Program keretein belül Srí Lankán, igazi felnőtt nővé érett. Júliustól kezdve a legönállóbb mentorált lett: ő volt az, aki mindig időben felkelt, igényesen elkészült, megreggelizett velünk (elmosogatott maga után) és magától leült tanulni, többnyire angol nyelvet, s a tanulás sokszor önszorgalomból egész nap tartott nála. A turnus számomra egyik legmeghatározóbb jelenete is Bellához kapcsolódik: Bella volt az, aki az egyik kirándulás előtti Dorka-féle “habcsók” (hiszti) közben – amikor a mentorok azon gondolkoztak, mi lehetne a legjobb megoldás ebben a helyzetben – odament hozzá és felajánlotta neki, hogy segít összepakolni a csomagját. Bellánál ez a fajta empátia eddig példátlan volt, és természetesen nem is ez a dolga mint mentorált, tehát senki nem is várt el és nem is számított ilyesmire. Számomra ez egy meghatározó pillanat volt.
Láttunk éjszakai pereherát is, ami ezúttal – szerencsénkre – a szomszédos Seenigama-településen került megrendezésre. Este 11-kor kezdődött és éjjel 2-ig tartott, s ez volt az első perehera, amit elejétől a végéig megnéztem. Bella a felvonuló elefántokkal fotózkodhatott, Dorka pedig élvezte a felvonulás mellé kialakított kirakodóvásárt is, ahol mindenféle finomságot, játékot lehetett venni. Dorka például vett fagyit, lufit és egy orvosi eszközöket tartalmazó játék-szettet, amivel a turnus végéig gyógyítgatott minket, ellátta sérüléseinket. Brigitta pedig olyan nyakláncot vásárolt, amin egy amulettben rizsszem úszott, amire az eladó olyan feliratot írt, amilyet mi kértünk.
Augusztus közepén kijött hozzánk Gabi, Dorka és Borcsa anyukája, valamint Julcsi, a család legfiatalabb (8 hónapos) tagja és Gábor, Julcsi anyukája, Gabi párja. Az ő történetüket ITT olvashatjátok nagy részletességgel. Meglátogattak még minket K. szülei is, akik sajnos csak nagyon rövid időt, 5 napot tudtak velünk tölteni. Ők megegyeztek abban, hogy otthon Gergőhöz fognak járni terápiára.
Szeptember elején ér véget a 2015-ös nyári turnus, az utolsó héten ismét csökkentett létszámmal: Dorka és családja marad kint “plusz egy hétre”, hogy még a Chance Program védett környezetében tanulhassák meg önállóan használni az itt elsajátított tudásukat, valamint Gergő, Zsanna és K. is szeptember elején érkeznek haza.