Várszegi Eszter írása

A Chance Program nemcsak egy turnusra, hanem egy életre szól. Ahogy a Help falunak is egy fontos kritériuma, hogy az ott felnövő lurkóknak nem csak 18. életévük betöltéséig tart a program, úgy ez a Srí Lankán játszódó egyéni, csoportos és családterápiára épülő hungarikum is hosszútávra szól és fontos az utókövetés. Erre hozzunk is gyorsan egy példát a mostani kis csipetcsapatból: Pálunk felajánlotta Maxnak és Linának, hogy a jövőben mentorként funkcionálhatnak Sri Lankán, ha szeretnének. A válasz igen volt, így az utolsó pár hétre ők lis mentorok. És, hogy legyen egyfajta hierarchia (talán sri lankai szokások miatt is), Max lett a főmentor, míg Lina az almamentor…khm…almentor.

Álltok testközelből, 1.: kisteknős (Fotó: Keszeg Andrea)

Maja, „CsikiManó” képviselője (Márk) és én többedmagunkkal hátizsákkal szállunk a buszba, hogy megtekintsük az elefántokat Pinnowala-n. Ez egy több, mint harmincéves rezervátum, ahol 36 elefántot őriznek. Egyrészt látjuk, hogy ez egy turistáknak szóló furfangos mutatvány, ahol a kedves néző részt vehet a simogatásukban, etetésükben, fürdetésükben, ugyanakkor ezeket az állatokat lelkiismeretesen nevelik és gondozzák. Érdekesek ezek a több tonnás ormányos csodalények. Amikor a Cunami történt, érezve a bolygónk megmozdulását, azok a kis és nagy Dumbók is menekülni kezdtek, akik láncra voltak verve. Majd, mikor már csillapodtak a hullámok és a kedélyek is, visszaterelték őket és ismét „bilincset” tettek a tappancsukra. De azóta sem szöktek meg, holott már tudják, hogy megtehetnék.

Állatok testközelből, 2.: elefánt (Fotó: Várszegi Eszter)

Majának végre teljesíteni tudtam a régi vágyát, ugyanis az elefántok pancsolása során rendelésemre, hipp-hopp előttünk termet egy Hókuszpókra emlékeztető önmagát jósnak tituláló egyed, aki azonnal fogta is a kishölgy tenyerét, hogy minden földi jóval megáldja. (Kérlek, ne mondjátok el neki, hogy ezt nem én kértem, hanem csak arra járt egy sültbolond! Köszi!).

Nézzük, hogy a csodaképességgel rendelkező Ervinünkkel mi a helyzet. Márkkal megpróbált mindenféle kijátszós játékot játszani (csakhogy ne legyen szóismétlés a mondatban ) és nagy vehemensen többször is előadta, hogy „Gábornál nem így volt, ő megengedte, hogy egész nap nálam legyenek a kütyük”… azt a kis apró tényezőt felejtette el a mi kis bulikirályunk, hogy rajta kívül 10 ember tudja igazolni, hogy sajnos a szabályok már pedig ezek voltak eddig is Szóval Ervin próbálkozik. De a meccs lejátszása után hamar egymásra hangolódtak és nevetve, beszélgetve járták be az összes hikkaduwai telefonboltot, mint nevezetességet. A törzshelyükön már csak „Hey Bro-val” köszöntik őket. Igazán seftelősek

És elérkeztünk az utolsó másfél héthez, ahol Maja családját várjuk izgatottan. Bevallom őszintén, olyan, mintha SriLankán gyorsabban telne az idő…