Várszegi Eszter írása

Lassan a turnus feléhez érve jön egy újabb kaland a kalandban. Háromnapos túrára indultunk kettecskén Majával, a mentoráltammal. Juhú Izgatottan vártuk ezt a hosszú hétvégét, sok időnk nem volt megszervezni, annyit tudtunk, hogy lesz a vállunkon egy hátizsák és három városba mindenképpen elmegyünk. Na szóval, a térképre három gombostű lett leszúrva: Kandy, Dambulla és Sigiriya. Maja kérésére vonatot választottunk egyik közlekedési eszközként. Szóval az ember otthon elképzeli, hogy oké kb. 240 km, max. három óra alatt megtesszük és oda is érünk Kandybe. Igen, de ne felejtsük el, hogy a világ másik végén vagyunk, más eszközökkel, más játékosokkal és más szokásokkal.

Útnak indultunk hát busszal Ambalangodából, röpke két és fél óra alatt felértünk a fővárosba, Colomboba… majdnem félút igeeeen, örültünk magunknak… sajnos túl hamar távozott ez a mosoly az arcunkról. A vonatra röpke egy órás késéssel tudtunk felpattanni, nem vicc, ágyúból lőttek ki minket is. Ilyet még nem láttunk: az emberek beugráltak az ablakon, egymást lökdösve, előzve sikerült beállnunk két kocsi közé a wc mellé, merthogy ülni képtelenség volt, hiába vettünk másodosztályra jegyet, reménykedve, hogy lesz helyünk… nem lett. Tudomásunk szerint két és fél óra az út Kandybe, egy megálló lesz előtte. 15 perc zötyögés után lassul az amúgy is rozoga csigatempójú vonatunk. Amit ekkor éreztünk, azt nem kívánjuk senkinek… több száz ember áll a peronon, mi pedig egymáslábán állva reménykedünk, hogy NEE szálljon fel senki, csukjuk be inkább a nyitott ajtót, amin szintén lógnak az emberek. Nem sikerült… az emberáradat tovább préselt minket és akkor eldöntöttük, hogy hiába a kaland, leszállunk a  következő megállónál, ami várhatóan nem Kandy lesz. Ijedtségünket leküzdve egy angol párral elegyedtünk szóba, akik hasonlóan élték meg ezt a vonatutat és mivel ők is Kandybe tartottak, úgy döntöttünk, velük megyünk tovább egy tuktukkal.

A sofőrünk további két és fél óra utazást ígért. Mondanom sem kell, hogy négy és fél óra lett belőle, ugyanis tuktukunk a sötétben, valahol a világ közepén úgy döntött, hogy megunta a cipelésünket és lerobban. Így hát fél óra várakozás után megjött a második tuktuk sofőrünk, aki nemcsak, hogy nagyon fáradt volt, de a világ talán legrosszabbul tájékozódó taxisa is. Este fél tíz-körül értünk Kandybe, nagy ujjongás, hogy igeeeen, végre itt vagyunk Aztán jött még egy óra keringés a városban, ugyanis a sofőrünk tíz embert, köztük rendőrt, helyit, turistát, biztonsági őrt, hostelünk tulaját megkérdezve sem sikerült könnyen és gyorsan megtalálnia szállásunkat. De aztán csak sikerült (telefonos segítséggel). Megérkeztünk, fáradtan, tele izgalmakkal, de legfőképp büszkén

Másnap reggel nagy dilemmában voltunk, hogy menjünk-e tovább vagy először megnézzük Kandyt és ha tovább megyünk, mivel. Végül a hostelünk kedves hölgye ajánlotta fel, hogy menjünk el ma Dambullába, Sigiriyába, és este fél hat-körül már vissza is érünk Kandybe. Az ötlet tetszett, mert így lenne még egy fél napunk Kandyre és nem 8 órát kellene vasárnap hazautaznunk. Na de mivel menjünk tovább a tegnapi élmények után?! A hölgy elővett egy kirándulási csomagokat tartalmazó ártáblát és közölte, hogy a falon lévő fényképeket ábrázoló sofőrök „really nice guy-ok”, biztonságosak. Hát egy szó, mint száz, elhittük. Reggeli után útnak is indultunk, ha lehet még büszkébben, mint előző este, hogy milyen jók vagyunk, hogy így is sikerül három napba besűríteni a kitervelt programot. Az ár – bevallom őszintén – soknak tűnt, de nem kezdtem el számolni, vagy körbejárni a távolságibusz-variáció kérdését, a vonatét meg főként nem. Hát jobb lett volna, hiszen az ár sokszorosáért kalandoztunk tovább… ezt még megemlegetjük (és azóta is tesszük ). Biztonságban éreztük magunkat, plusz kitérőkkel (piac Dambullában, áthaladó városok rövid bemutatása, fűszerkert, naplemente Sigiriyára tekintve), igazi kalandokkal. Gondolom, mondanom sem kell, hogy az ígért 17:30-kor még Sigiriyában voltunk, 96 km-re Kandytől. Este tíz körül értünk vissza a lefoglalt hostelünkbe. Így két estét töltöttünk Kandyben, anélkül, hogy láttunk volna belőle bármit is. Brávó.

És szélsebesen eljött a harmadik nap, amikor nem csak kirándultunk, de haza is kellett érnünk… nem kis feladat. Eldöntöttük, hogy busszal elmegyünk Colomboba és onnan haza, Kahawaba, az út megint csak azt gondolnánk, hogy nem lesz hosszú, hisz 240 km mindösszesen. Na persze!

De mielőtt hazaindulnánk, ne feledkezzünk meg azokról a helyekről, ahol jártunk. Most egy kis „city tour” következik: öveket becsatolni, fényképezőgépet elővenni és szemet, lelket kinyitni!

1. Dambulla: a várostáblát elhagyva hasonló települést látunk, mint eddig mindenhol, rémisztő közlekedéssel, hatalmas zenés piaccal, cipekedő szingalézekkel, egyenruhát viselő kisiskolásokkal, külön csoportban a lányok, külön a fiúk. Az első úticélt elérve pillantjuk meg az impozáns, hatalmas méretű Golden Temple-t. Ahogy a neve is mutatja, aranyban csillogó hatalmas Buddha szobor jelenik meg előttünk. A látvány lenyűgöző. A templom két oldalán lépcső vezet minket a magasba. Az úton felfelé haladva majomcsaládok követnek minket ételre lesben állva. Mikor felérünk, egy teljesen más stílusú templom, szinte vályogház nyílik meg szemünk világa előtt. Ez itt a Cave Temple, barlangtemplom. Kívülről azt gondolnánk, egyszerűség vár minket belül. De nem. Szintén monumentális Buddha-szobrokat és festményeket látunk, melyek előtt a látogatók lótuszvirággal, gyümölcsökkel és egyéb tárgyakkal róják le a tiszteletüket. Gyönyörű látvány, remek kidolgozások, ez itt egy közel 2700 éves történelmi hely kérem szépen.

Dambulla (Fotó: “Maja”)

2. Sigiriya: ha valaki beüti a googleba, hogy Srí Lanka, az első helyek egyikén ezt a hatalmas „rockot” dobja ki. Mikor közeledünk Sigiriya felé, egyre nagyobbnak és megmászhatatlanabbnak tűnik előttünk ez a hatalmas hegyszerkezet. Csodaszép. Mikor beérkezünk a belépőt megvéve az első előkertbe, csak annyit tudunk mondani, hogy WÁÓ. Félve olvassuk, hogy több, mint kétezer lépcsőfok vezet a csúcsra, de nem baj, megcsináljuk Kígyózó sorokban állnak előttünk az emberek, vannak köztük turisták, idős helyiek és kacagó gyerkőcök. Ilyenkor nem számít, hogy ki, honnan jött, milyen búja-baja van, egy a cél: felérni a csúcsra. Nem mondom, hogy nem volt némi tériszonyos érzésünk, míg felértünk a csúszós lépcsőkön, de mikor az utolsó lépést is megtettük, és körbenéztünk, az mindenért kárpótolt. Itt vagyunk, a világ tetején. Elképesztő látvány és a tudat, hogy a király innen nézte a táncoló háremét, itt áztatta magát a fürdőjében, hát az irigylésre méltó. Mintha a dzsungel közepén lennénk, kisebb tavakkal, hegyekkel körbevéve. Csodaszép na.

Sigiriya (Fotó: Várszegi Eszter)

3. Kandy: utolsó délelőtt belevetettük magunkat a szakadó esőben a cukorváros rejtelmeibe. A névnek persze semmi köze az édességhez, de mégse tudunk elmenni az asszociáció mellett. Végigsétálunk a piacon, igazán élvezzük, hogy a helyi seftelésbe csöppenhetünk. Igazán komikus Aztán továbbhaladva betekintünk a Queen’s Hotel bárjába, ahol az angol királynő szokott megszállni. Egyből kihúzzuk magunkat, mégiscsak ott járunk, ahol a királynő már bevéste a lábnyomát. Aztán megyünk a szent helyre, ahol Buddha fogát őrzik, Temple of Tooth. Rengeteg ember, mindenki hatalmas batyukkal, amikben az ajándékok vannak. Van, aki csecsemőjét pólyába tekerve hozza, áldásra várva. Az épület mellett a világ legnagyobb buddhista múzeumába térünk be. Na, erre is csak azt tudjuk mondani, hogy nem semmi. A gyönyörű látvány mellett a kultúra is egyre inkább megjelenik előttünk. Annyira más, mint a miénk, és mégis annyira szerethető. Jó érzés részese lenni a világ egy csodájának.

Füstölő gyújtás, Kandy (Fotó: Várszegi Eszter)

Kandyt elhagyva csodáljuk tovább Sri lanka szépségeit, hol egy természeti csodát, hol egy elefántot cipelő teherautót. Colomboba érve gyorsan felpattanunk a Kahawaba tartó buszunkra, ahol – kis kellemetlenséget még átélve -, a helyi vagány csávó piszkálódását követően, 6 óra utazás után szállunk le új otthonunktól 30 méterre és büszkén testáljuk: MEGCSINÁLTUK.