Augusztus másodika délután megérkezett hozzánk két új mentor és két új mentorált: Vaskuti Gergő, Pali fia, az ő barátnője, valamint Kornél, aki azért jött, hogy súlyos szorongásos és depressziós tünetei és alvászavara miatt kialakult gyógyszerfüggőségétől megszabaduljon, valamint László, akinek öngyilkossági hajlama van.

Az új érkezők mindketten 19 évesek, vagyis két felnőtt érkezett ide terápiára. Ez a változás a három hónapos terápián résztvevő gyerekekre is nagy hatással van (12, 15 és 17 évesek); az új tagokkal bővült társaság első napjai sokkal csendesebbek, mint az eddigiek. Ez bizonyára részben annak is köszönhető, hogy az ismeretlenekkel szemben kicsit félénkebbek vagyunk, valamint az átlagéletkor növekedése miatt magától adódóan máshogy kommunikálunk „az újakkal” és egymással is. Megejtettük az első közös látogatást az óceánhoz, ami azért is volt izgalmas, mert Kornél még soha nem úszott „nagy vízben”, a gyerekek pedig körbevezethették őt és Lacit Unawatuna Beach partszakaszán, megmutathatták nekik az itteni életünk egyik visszatérő helyszínét.

Madu River Safari (fotó: Kárpáti István)

A július 31-én hazaindult két mentor és egy gyermek utolsó napján egy River Safari-ra mentünk: a Madhu folyó 64 szigetének környékén utaztunk egy motorcsónakkal. A másfél-kétórás túra rendkívül sok izgalmas látnivalót és élményt tartogatott számunkra. A szigeteket körülölelő mangrove fák között fel-felbukkant egy-egy egzotikus madár, láttunk varánuszt sütkérezés közben, s egy apró cerkóf majom is csatlakozott az utazásunkhoz egy kis időre. A szigetek egyikének a neve kígyó-sziget – itt azért hemzsegnek a kígyók, mert erre a szigetre hozzák őket a helybéliek, ha a kertben találnak egyet. Itt természetesen nem kötöttünk ki, egy másik szigeten viszont igen: itt egy idős bácsi él agyagból és pálmalevelekből épült, apró kunyhóban, s a szigeten termő fahéjfákat gondozza és dolgozza föl: megmutatta, hogyan hántja le a vékony fa kérgét, amit összegöngyölve fahéjként vásárolhatunk, és mesélt arról is, mennyi egészségügyi probléma gyógyítására használható a fahéjból nyert olaj.

Találkoztunk parányi, egyetlen főt befogadni képes templommal, ami egy kis sziklacsoportra épült. Láttuk, hogyan halásznak rákot, részt vettünk „halpedikűrön” (aranyhalak eszegetik le a legfelső hámréteget a vízbe lógatott lábfejekről), és akinek volt hozzá bátorsága, foghatott bébi krokodilt is. Láttunk csónakosoknak épített kocsmát is, ami a túravezetőnk elmondásai alapján az otthoni lélekvesztők itteni megfelelője lehet. Utolsó állomásként pedig kiszálltunk egy szigeten, ahova óriási buddha szobrot állítottak, amit egyetlen, elvonultságban élő szerzetes őriz.

Madu River Safari (fotó: Kárpáti István)

Ez volt a „júliusi turnus” Chance programjának a búcsúeseménye. Távozásuk után két éjszakánk volt úgy, hogy az addigi kilenc helyett csak hatan tartózkodtunk a házban, majd augusztus másodika délután megérkezett hozzánk két új mentor és két új mentorált.

Izgalmas és hangsúlyos változások ezek. Augusztus változatos hónap lesz mindenkinek: két gyerek szülei is jönnek hozzánk családterápiára és azért is, hogy lássák, milyen körülmények között zajlik az életünk – immáron két teljes hónapja. Sok utazás vár az újakra és a szülőkre is, lesz egy három napos túrájuk együtt 18-án, 26-án pedig már indulunk haza. Sok a számvetés a három hónapos terápiára jöttek részéről, akik pedig épphogy megérkeztek, azok most vetik bele magukat a munkába.