A hét közepén többen is hazautaztak.
Éva, aki immáron 17. éve Pali legközelebbi barátja és segítője, s aki a mi csoportunkban is fontos szerepet vállalt annak ellenére, hogy eredetileg nem a terápiában való részvétel érdekében, hanem Pali munkájának segítéséért jött látogatóba 3 hétre. Bár nem mentorként, de aktív szerepet vállalt az életünkben: minden megbeszélésünkön részt vett, visszajelzéseket adott, véleményével is hozzájárult a csoport életéhez, és kamatoztatta főzési tudományát is, amit egyöntetű hálával köszönt meg neki minden gyerek és felnőtt.
D., az első a program történetében, aki a téli turnusban már részt vett a programban és több mint fél évvel a sikeres terápia után visszalátogatott hozzánk, természetesen már nem mentorált-minőségben. Évához hasonlóan aktívan részt vett megbeszéléseinken – velünk együtt élt a házban, a csoporttal együtt utazott Nuwara Eliyába, visszajelzéseket adott és mindenkivel sikerült jó kapcsolatot kialakítania. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani mindkettőjüknek ezért a tartalmas három hétért!
Együtt utaztak haza M-mel és B-vel, akik közül M-nek az előre megbeszélt időpontban, augusztus 5-én befejeződött a program, B pedig a pszichológusok javaslatára utazott a tervezettnél korábban haza – róla szól ez (https://www.chanceprogram.hu/b/) a bejegyzés. Távozásukat több napig tartó, egyenként 1,5-2 órás intenzív csoportterápia előzte meg, ahol mindenki mindenkinek adott visszajelzést.
Elutazásuk délutánján érkezett hozzánk két új mentorált egy mentorral együtt, valamint ugyanezen a napon egy másik repülőgéppel, éjszaka jöttek meg G, a 13 éves örökbefogadott fiú szülei és öccse, valamint L, a viselkedészavaros, droghasználó fiú anyukája. A szülők két hetet maradnak velünk, ami alatt folyik majd a családterápia. Új mentoráltunk P (17), akit A-hoz és K-hoz hasonlóan szintén Asperger szindrómával diagnosztizáltak, illetve ide érkezett Al (14) is, aki indulatkezelési problémákkal küzd.
Mivel most mentoráltakkal, mentorokkal, pszichológusokkal és rokonokkal együtt összesen 16-an vagyunk (ami a Chance Program történetében idáig a legmagasabb létszám), és ennyien már nem férünk el a program központi helyszínéül szolgáló házakban, két mentorált mentoraikkal együtt (köztük én is) átköltöztünk a szülői látogatás idejére egy hikkaduwai házba. Innen reggel autóval 15 percen belül átérünk a központi házba, este pedig visszamegyünk Hikkaduwára – tehát reggelitől a vacsora utáni szabadidőig együtt tudjuk tölteni az időt a csoporttal, s csak az éjszakát töltjük máshol. Az újakkal már másnap elkezdődött a csoport-, a személyes- és a családterápia is, illetve folyamatosan zajlanak a visszajelzések, meg-megszakítva szabadidős programokkal, hogy senki ne érezze túlterhelve magát. Ezen blogbejegyzés írását közvetlenül megelőzően végeztünk 2014 nyári turnusának negyvenedik csoportterápiájával. Minden csoportfoglalkozásról jegyzőkönyvet is írtunk.