Múlt héten hétfőn elindultunk az ország belseje felé egy négy napos kirándulásra. Zoltán és Máté nagyon elemében volt az úton, órákon keresztül nevetgéltek és hülyéskedtek, ami egy idő után harci állapotokat idézett elő, ez eléggé igénybe vette a többiek idegrendszerét. Feltehetőleg még a szembesávból is lehetett hallani a kisbuszból áradó nevetést és viháncolást. Első állomásunk egy elefántrezervátum volt, ahol megnéztük az etetést és a fürdetést. A folyóban masírozó monumentális állatok lenyűgöző látványt nyújtottak. A srácoknak nagyon tetszett a filmbeillő, vadregényes táj.

Elefánt árvaházban

Az első éjszakát Sigiriya-ban töltöttük egy gyönyörű hotelben, aminek a kertjében medence és szökőkút állt. Mindenki ki volt merülve az egész napos utazás után, ezért viszonylag gyorsan nyugovóra tért a társaság. Gábornak nyugtalan éjszakája volt, hajnalban rémálomra ébredt és hiányolta a cigarettát, emiatt a vele egy szobában alvó mentora, Dávid sem tudott rendesen pihenni.

Másnap reggel a Világörökség részévé nyilvánított sziklapalotát néztük meg. Az utolsó szingaléz király, Kassapa építette a kertekkel és medencékkel körülvett óriási palotát a 370 méter magas szikla tetejére. Noha a gyerekek közül többen tériszonnyal küzdenek, kitartóan másztak felfelé a meredek lépcsőkön. Még Bence is bátran kapaszkodott fel a szikla tetejére, pedig mindannyiunk közül láthatóan ő félt a legjobban a magasságtól. A látvány kárpótolt minket a mászásért: csodálatos kilátás nyílik a szikla tetejéről a városra és az azt körülvevő rizsföldekre.

Sigiriya: sziklapalota

A program legnagyobb élményt nyújtó része ezután következett: a gyerekek színes lepedőkbe burkolt elefánton ülve tettek meg egy fél órás utat a dzsungelszerű környezetben. Gábor aznap hamar elszívta a napi cigarettaadagját, ezért délutánra nagyon feszült lett, nem is akart a többiekkel egy elefánton lovagolni. Az egész társaság megharagudott Gáborra, többen mondták, hogy haza kellene küldeni, mert bomlasztja a közösséget, sokszor agresszív és követelőző, ráadásul ha túl kevés vagy túl sok cigarettát szív, elveszíti a kontrollt. A feszültség végül oldódott, ehhez hozzájárult a második, Kandy-ben töltött éjszaka nyugalma.

Ázsia legfontosabb buddhista temploma Kandy-ben található. A Fogtemplomban őrzik Buddha fogát, ami a 4. században került Sri Lankára. Maga a fog rejtve van a látogatók elől, egy sztúpa alakú arany kazettában tartják, és évente csak egyszer mutatják meg a közönségnek. Noha a templom építészetileg és kulturális jelentőségét tekintve is különleges hely, a gyerekek nagy részét nem érdekelte a program, Bence, Máté és Gábor különösen nyűgösek voltak, ezért nem is időztünk sokat a templomban.

A kirándulás miatt néhány napig sem egyéni, sem csoportterápia nem volt, ezért Kahawára visszatérve volt mit bepótolnunk. A kirándulás utáni első csoportterápia katartikus élmény volt. Flórát és Bencét leszámítva minden gyereken érezhető a változás, sokkal nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak. Bence kemény, ám őszinte visszajelzést kapott Palitól a viselkedését és a hozzáállását illetően. Bence még mindig nem hiszi el, hogy problémái vannak, de ha el is hinné, akkor sem akarna változni, minden erejével ellenáll; nem akarja a változást. Az őszinte szavakra szüksége volt, azóta láthatóan pozitívabb a hozzáállása a terápiához, bár az átütő változástól még messze van. Szerencsére egy hét múlva kijönnek a szülei, velük együtt már biztosan megtörténik Bencével is az a csoda, ami a többi gyerekkel meg fog.