Fórizs Mátyás írása

Nincs könnyű dolga az egyszeri mentornak, amikor fel akarja idézni az elmúlt időszak eseményeit. Mind átadtuk magunkat az időtlenségnek: olyan, minta hónapok óta itt lennénk, és ha egyáltalán szóba kerül, akkor sem tudjuk, milyen napot írunk. De őszintén: ez nem is foglalkoztat bennünket. Folyamatosan lekötnek bennünket az „elsők”. Rengeteg van itt belőlük. Nem telik el úgy nap, hogy ki ne próbálnánk valamit, rá ne csodálkoznánk valamire, rá ne kérdeznénk valamire, vagy épp meg ne értenénk valamit, amit eddig nem értettünk.

Egy a sok “első élmény” közül

De van is honnan építkeznünk. Van, akit pár évvel ezelőtt áramütés ért, azóta viselkedése sokszor egy kisgyermekére hasonlít. Több rendőrségi ügye volt, magatartása antiszociális. Többen régóta küzdenek komoly beilleszkedési problémákkal, kötődési zavarral. Van a gyerekek között szorongó, visszahúzódó, önérvényesítési problémákat mutató. Többen is rendszeres droghasználók, van aki indulatait környezete vagy saját maga ellen fordítja.

Az első hét a csapatépítés jegyében telt: az egymásba hajló élmények gyorsan összekovácsoltak bennünket. Mind a programok, mind a programokon keresztül megismert sri lankai kultúra és emberek mély hatást tettek ránk. Európaiként ugyanis elsőre érthetetlen és talán zavarba ejtő, hogy mindenki ránk mosolyog (mit mosolyognak? Vigyorognak), kezet nyújtanak, beszélgetést kezdeményeznek. „De fura. Szegények, de boldogok” – mondta Zalán. a program második napján. És mind ezt éreztük.

Mosoly

Amikor motorcsónakkal mentünk fel egy 65 szigetből álló lagúnán, buddhista kolostorokat és fahéjültetvényt látogatva, egy 5 év körüli sri lankai kisfiú odalépett Gáborhoz és megfogta a kezét. Gáborról egy pillanat alatt leolvadt a gyermeki máz és egészen úgy festett, mint egy 22 éves férfi. Miután a csoportunk erre felhívta a figyelmét, Gábor maga fogalmazta meg, hogy felelősségtudatot érzett, ami nagy hatással volt rá.

River safari

Néhány nappal később, amikor a közeli Help falu egyik családjának házát festettük ki társadalmi munkában, már Gábor vezényelte a festési folyamatokat, mert az áramütés előtt festőként is dolgozott. Tetőtől talpig festékesen járta a szobákat, segítette a többieket és fáradhatatlanul mázolta a falakat. Megbízható, lelkiismeretes felnőttként viselkedett és dolgozott.

Önkéntes munka

Egy másik alkalommal az óceánparton jártunk, amikor egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy az egyébként szorongó és nehezen megnyíló Tibor a helyiekkel focizik a homokban. Tibornak meglepetéssel vegyes boldogság ült ki az arcára, mert a sri lankai fiatalok maguktól hívták passzolgatni, és előzékenyen gurították neki a labdát. Pár nappal később, amikor a fővárosban, Colombóba mentünk, a csoport lánytagjainak kérésére benéztünk egy nagyobb bevásárlóközpontba. A parkolást katonaegyenruhában feszítő szingaléz biztonsági ember irányította. Tibor mindössze pár percet töltött az áruházban: ő inkább kiment a biztonságihoz és vagy negyed órát beszélgetett vele. Élvezi, hogy nyithat, beszélgethet, mosolyognak rá, kedvesek vele. Érezhetően a csoport irányában is oldottabb már.

A csoport tagjainak többsége egyébként kifejezetten vagány. Delfin- és bálnanézőbe hajóztunk ki a nyílt óceánra, vagy 15-20 mérföldnyire. Erős szél fújt, az eső is el-eleredt. A turisták többsége nem bírta a hánykolódást és a hullámok gyomorforgató játékát. Mindenki a hajókorlátot markolta, elfehéredő ujjakkal. Nekünk meg sem kottyant az út, végig ott volt a mosoly az arcokon.

Összességében tehát elmondható, hogy az első hét után összerázódtunk.