“Hét és fél éves kisfiam, egy nagyjából két évig tartó „tortúra” után, tavaly januárban autizmus diagnózist kapott.

Elkezdődtek a fejlesztések, viszont kisfiamnak egyre többször volt dührohama  és nagyon sokszor agresszív volt kistestvéreivel és velünk szemben is.

Már ott tartottunk, hogy testőrként óvtuk a gyerekeket, szinte egész nap, illetve kisfiamnak gyógyszert írt fel a gyermekpszichiáter. Borzasztó volt nézni, ahogy romlik az állapota és mi nem tudunk segíteni.

Az interneten böngésztem, hogy kihez fordulhatnánk, amikor rátaláltam Tomi történetére. Nagyon megrendítő volt. Rögtön megkerestem a Chance programot és mindent azonnal elolvastam róla, esténként pedig a rádió interjúkat hallgattam, amelyekben Vaskuti Pál a programról mesél.

A párommal azonnal tudtuk, hogy kisfiúnknak erre a programra és Palira van szüksége!

E-mailben, illetve telefonon gyorsan felvettük a kapcsolatot és sor került az első találkozásra Palival.

Amikor hazaértünk, kisfiam azt mondta: „Anya, én nagyon szeretem a Palit.”

Nagyon meghatódtunk, mert ő nehezen barátkozik és még soha nem zárt senkit így a szívébe, nem bízott meg így senkiben.

Ráadásul, nem aludt még soha máshol ( nagyszülőknél sem ) és most mégis szinte azonnal azt mondta, hogy menjünk el Sri Lankára! Egyedül ahhoz ragaszkodott, hogy az egész család menjen, egyedül nem vállalta az utazást.

Kisfiúnk nagyon szorongó, sok  furcsa szokása van, amelyekhez erősen ragaszkodott. Csodával határos módon, Srí Lankán minden megváltozott!

Az én kisfiam, aki 3 éves kora óta nem ment medencébe, aki évek óta még nyáron is harisnyában, hosszú nadrágban és hosszú ujjúban élte mindennapjait, aki csak négy-féle ételt evett és nem mert kóstolni sem, az a kisfiú:

– a negyedik napon levetkőzött és bement a medencébe,

– aztán már a medencén kívül is időjárásnak megfelelően öltözött,

– örömmel kóstolt meg ételeket,

– képes volt arra, hogy békében és nyugalomban játsszon a testvéreivel, az agresszív megnyilvánulások eltűntek

– egy boldog, mindenre kíváncsi, érdeklődő kisfiút láttunk

Szülőként végignézni azt a folyamatot, ahogy a szorongó, zárkózott, szokásaihoz mereven ragaszkodó gyermeked megnyílik az emberek felé, kimutatja az érzelmeit, ledobja a furcsa szokásait, rugalmatlanságát és rádöbben arra, hogy a változás lehet jó is, ezt nehéz szavakba foglalni…

Egy hónapot töltöttünk Paliékkal, ami csodálatos volt! Minden szempontból!

Nagyon köszönjük, hogy részesei lehettünk a programnak, ahonnan egy boldog család tért haza!

Fantasztikus dolgokat tettetek, rengeteg gyönyörű és megható pillanatot kaptunk Tőletek és sokat tanultunk! Köszönjük!!!

Szeretettel gondolunk rátok: T. Család”