Füles:

Első szilveszterem

Már 8,5 hónapos vagyok, és 2018 júliusában én lettem a Chance Program terápiás kutyája.

Szerintem három hónaposan ez szép teljesítmény volt, igaz, nem tudom, mi az a Chance Program és azt sem, hogy mi az a terápia. Pali azt mondja, hogy a pszichológiával kapcsolatos. Készpénznek veszi, hogy akkor már minden világos. Bajba jutott gyerekekről és felnőttekről beszél. Mindegy, a kutyát értem, és bárkivel megosztom a kajám maradékát, ha bajba jut. (Ugye nem szépséghiba, hogy még sose volt maradék? Remélem, ettől még nem esik csorba az önzetlenségemen.)

Annyi világos, hogy a kétlábúak szeretnek, és én is majdnem annyira szeretem őket, mint a velőscsontot.

Az is jó, ha van csoport, mert akkor sokan dögönyöznek, de a szünetek is jók, amikor csak a gazdámmal vagyok. Voltak itt már nehezen kezelhető gyerekek és fiatal felnőttek a családjukkal, sőt menedzserek is, akiket a gyerekeik látogattak meg. Most állítólag jönnek majd útkereső fiatalok, kapcsolatukban elbizonytalanodott párok is. (Megjegyzem, én ezeket a dolgokat sem értem, de hallottam, ezért megemlítem, ha már munkatárs lettem.)

Most volt Karajcsont ünnepe, amikor kaptam a gazdámtól egy új pórázt. Tulajdonképpen magának vette, mert nagyon szereti, ha össze vagyunk kötve. (Jó, én is.)

És máris jön a Szilveszter. Arról se tudom, hogy micsoda, de azt már kiugatta a csatárlánc, hogy lesz petárda, tűzijáték és trombita. Na és virsli lencsefőzelékkel. Csupa újdonság. Főleg a virslit várom, mert azt Laxirinál vettük, a Hikkaduwai hentesnél. Ha jöttök a Chance Programba, megmutatom nektek a Fresh Farm-ot. Az aztán valami! Az a látvány! Azok az illatok! És persze megmutatom az óceánt, és azt, hogy milyen ügyesen tudok már úszni benne!

Addig is mindenki BUÉK el a petárdák elől, mert állítólag az ijesztő.

Füles

klinikai szakkutyus