Vasárnap reggel 6:30-kor indultunk el, ketten mentoráltammal, hogy meghódítsuk Kandy-t. Egyetlen térképet és egy kis útiköltségpénzt kaptunk, plusz előző este megnéztük a neten, milyen lehetőségeink vannak busz és vonat terén, de vonat nem járt Kahawa közelében, csak délután, úgyhogy maradt a busz. Eljátszadoztunk azzal az ötlettel, hogy a légvonalban legközelebbi utat válasszuk (neki a hegynek), de aztán úgy vágtunk neki, mint mindenki más is: az óceánpart mentén északnak Colombo-ba, s ott átszállni egy Colombo-Kandy-járatra. Kevésbé kreatív vagy kalandos, viszont talán elsőnek jutunk oda.

Busz, Kahawa (fotó: Herczeg Gyöngyi)

A buszmegálló a partnál van, 5 perc alatt odaértünk. A busz Galle-Colombo járat volt, s talán meg sem állt egészen a megállóban, hanem csak lassított, menet közben kellett felugranunk rá. A helyi buszok menet közben is nyitva tartják ajtaikat, és főként ülőhelyek vannak rajtuk, egyetlen szűk folyosóval közöttük. Egy darabig tömegnyomorban álltunk és szinte megállás nélkül hasítottunk Colombo-ba. A jegyszedő 300 rupiát kért kettőnktől a 3,5 órás útért (kb. 550 Ft). Az ülések fölötti csomagtartó rácsokon hangfalak feküdtek, amikből hangosan itteni slágerek szóltak, amiket a jegyszedő is kedélyesen fütyülgetett. A sri lanka-i slágerzenében meg vannak az indiai hangszerek, de ahogyan keverednek a mai pop zene hatásaival, minden hangszer kap egy rövid szólót, és ezerféle hangszert használnak, így a zene egy gyors, lüktető, színes, barokkosan csicsás kavalkád. Szerencsére csak egy kisebb kultúrsokk ért minket, így kibírtuk, míg odaértünk. Buszoztunk, a helyi zene által aláfestve, baloldalon óceánpart, nyitott ajtókkal a baloldali sávban haladva.

Táj a Kandy felé vezető úton (fotó: Herczeg Gyöngyi)

Kandy magasan, hegyláncolatban elhelyezkedő város. Nem túl nagy, párszázezer lakos él benne. Van egy gyönyörű tava, egy hatalmas Buddha-szobra, ami egy hegyről figyeli a várost, és Kandy-ben őrzik Buddha egyik fogát is. Megérkezésünkkor már hetedik órája voltunk úton, a hosszú ideig tartó buszozás után jól esett gyalogolni egy kicsit, sőt futottunk is, nehogy az utolsó métereken csússzunk le egy jó helyezésről. Mire odaértünk, már többen közülünk megérkeztek, de mivel félórányi eltérésekkel indultunk otthonról és a menetideinket hasonlítottuk össze, nem estünk kétségbe. Kiderült, hogy mindenki ugyanazon az útvonalon ért oda, így sokszor a különbségeket néhány perc jelentette, számunkra egészen pontosan egyetlen perc – ennyivel csúsztunk le a harmadik helyről. Ezután viszont fantasztikus meglepetés ért minket, és ez is mutatja azt, milyenek a srácok és hogyan viselkedünk egymással: az én mentoráltam kevésbé tehetős, mint a többiek, ezért az első három helyezett lemondott nyereményéről  az ő javára. Ezután a lélekemelő élmény után már csak egy séta maradt nekünk a városban, aztán este alvás az úti célként szolgáló szállodában, másnap pedig vissza Kahawába.

A fiúk Kandy utcáin (fotó: Herczeg Gyöngyi)