Autóval lementünk Galle-ba, ami délebbre található Sri Lankán, a déli rész legnagyobb városa. A körülbelül egy órás utazás végcélja egy tengerparti szakasz volt – amit néhány éve a világ legszebb partszakaszának választottak -, de előtte még beiktattunk egy véletlenszerű megállót, amikor egyikünk meglátta, ahogyan halászok éppen bevonják a hálót a parton. 15-20 férfi húzta kézzel a két kötelet, ami a halászháló két széle volt, de a hálót vége még messze a vízben terelte a halakat. Fotókat készítettünk és segítettünk nekik a kötelet húzni, amin a szingalézek sokat mosolyogtak.
Halászok, Galle (fotó: Kárpáti István)
Türelmesen vártuk a halászat végét. Kb. 45 perc múlva kihúzták a hálót. Rutintalan halászokként elsőre azt hittük, nincs ma kapás, mert a háló nagy részét már régen a partra húzták, halakat viszont még nem láttunk. Aztán megjelent a fogás is: óriási mennyiségű hal a kitágult háló leghátuljába szorulva. Eddigre kisebb tömeg állta már körbe a hálót, szorosan körbeállták a kibontott hálót és elkezdtek licitálni a frissen kifogott állatokra. A hálóban szomorúan nagy mennyiségű szemét is fennakadt, kétliteres kólásüvegek és műanyag csoki papírok, de azokra nem licitáltak. Amikor visszafelé indultunk, sok órával később, a maradék halak magánszemélyek apró ruhaszövet-darabkáin feküdtek élettelenül, és nekem ekkor esett le, hogy ez a hely maga a halpiac, csak a halak nem utaznak a piacig, mint a mi kis szárazföldtől övezett hazánkban, hanem a fogás helyszínén azonnal fel is vásárolnak mindent.
A beach valóban gyönyörű szép volt. Egy part-menti kis étteremben ültünk le és bementünk az óceánba. Engem annyira nem izgat ez a sok víz, de a gyerekek imádják, és addig nyaggattak, hogy én is bementem úszni.
A parton, Unawatuna Beach (fotó: Kárpáti István)
Félelmetes szívóereje van az óceánnak. A parttól számított ötödik méterig egyenletesen mélyült a víz, utána viszont szabályosan eltűnt a talaj. Nem is mentünk ezen a ponton túl, mert veszélyes lett volna. a partnál elengedtük magunkat és hagytuk, hogy beszívjon, majd kisodorjon minket a partra a víz. Eddig ezen a partszakaszon volt a legnagyobb az óceánnak az ő háborgása: hosszú métereken tolt minket a part felé a víz. Minden ötödik-hatodik hullám sokszoros nagyságú volt az előzőekhez képest, így azt kellett türelmesen kivárni, ha nagy élményt akartunk.
Estére nagy meglepetést találtunk ki a gyerekeknek. Megbeszéltük, hogy az első heti ismerkedést, letelepedést egy játékkal zárjuk le, amivel a mentor-gyerek kapcsolatot próbáljuk majd erősíteni. A feladat: párokban, különböző időpontokban, egymástól függetlenül elindulva eljutni egy meghatározott helyre, Kahawából Kandy városába, kizárólag tömegközlekedés használatával. Természetesen minden mentor – mentorált párt egy helyi tapasztalt idegenvezető kísér majd, de Ő nem segíthetett kizárólag akkor ha esetleg valami történne, amihez az Ő helyismerete szükséges. Kandy a sziget közepe-felé található, a sziget csúcsát alkotó hegy oldalában, s egykor az ország fővárosa volt. Az ötletet hallva nagyon fellelkesedtek a srácok. Kiosztogattuk a térképeket, megállapodtunk egy költési keretben, amit mindenki magával visz, és egy nyereményben, ami az első három helyezettnek jár. A túra után egy éjszakát fogunk Kandy-ben tölteni, majd végéhez ér az első hét.
Néhányan kipróbálták a jet ski-t, Unawatuna Beach (fotó: Kárpáti István)