Pali elmesélte mindnyájunknak a HELP Falu történetét, a sok nehézséget és küzdelmet, aminek árán sikerült felépíteni a 2004-es cunami károsultjainak otthont nyújtó épületegyüttest. El is látogattunk oda, hiszen csak egy pár perces, rövid sétányira van szálláshelyünktől. Olyan emberekkel találkoztunk, akiknek azelőtt semmilyen vagyonuk nem volt, s amióta beköltöztek, a berendezett házakba, a nappaliba berendezett kanapék huzatán még évek múltán is műanyag borítás van, hogy ne piszkolják össze a kanapékat. A falu nagykorú lakói gyermekeiket elvesztett szülők, akik az árván maradt gyerekekkel együtt alkotnak új családot. Találkoztunk sok szomorú történettel, ismét sírtunk egy-ketten kicsit. Megnéztük viszont a szintén a faluban található óvodát is, ami a falu öt épületéből a központi épület aljában épült. A 4-5 éves kisfiúk és kislányok imádnivalók voltak, zavarba jöttek érkezésünkre (biztosan meglepte őket ilyen sok fehér ember). Ők az óvodások elmaradhatatlan félénkségével előadtak egy gyerekdalt, amiért mi cserébe elénekeltük a „Süss fel nap” elejét (a második versszakról már hiányosak voltak az ismereteink). Minden mozdulatukkal, pillantásukkal és félénk mosolyukkal együtt ugyanolyanok voltak, mint bármely otthoni gyerek, a fekete arcocskák színén kívül semmilyen különbséget nem lehetett észrevenni. Az itt töltött időnk alatt egyik terápiás tevékenysége a csapatnak az, hogy felújítsuk, rendbe szedjük az épületeket festéssel, tetőjavítással, vagy amivel tudjuk, önerőből, saját pénzből, a segítés öröméért.

Ez a két nap komoly érzelmi igénybevételt követelt, ami persze az egyik célja is egyben az utazásunknak. Most még jobbára pihenünk, a programban résztvevő fiatalok jól vannak, sokat úszunk, játszunk, az egyéni terápiás foglalkozások az első hét bemelegítése után kezdődnek majd. Minden nappal javul a csoportmunkánk. A visszajelzések rendkívül pozitívak: a gyerekek hazatelefonálása után több szülő mondja, hogy még soha nem hallotta gyermeke hangját ilyen szépen csengeni – a srácok lelkesedése a telefonon keresztül is átjön. Az egyik fiúnk, aki eredetileg csak egy hónapra jött volna, hamar meg is beszélte szüleivel, hadd maradhasson három hónapig, ami természetesen nem hosszabb nyaralást jelent, hanem egy jobban beütemezett, alaposabb terápiás munkát, aminek a hatása is sokkal eredményesebb lesz, mint ha csak egy hónapot tudtunk volna vele dolgozni.