Ma reggel a nagy-nehezen elkészült, de még mindig kísérleti stádiumban lévő takarítási rend első igénybevétele után, megejtettük az első közös terápiás beszélgetést. Mindannyian (gyerekek és mentorok egyaránt) elmondtuk, miért vagyunk itt, mit várunk a programtól és mit fogunk tenni céljainkért. A résztvevő fiatalok nagy részének ez volt élete első csoportterápiás beszélgetése,. Bár mi, a mentorok nem saját lelki problémáink miatt vagyunk itt, az igazságosság kedvéért mi is megosztottuk egymással azokat, illetve nekünk is vannak céljaink az utazással és bizonyosan ránk is komoly hatással lesz az ittlét. A gyerekek történetei mélyek és megrázóak: van köztünk kábítószerfüggő, dühkezelési problémával küszködő, többen örökbefogadottak – sok a frusztráció és a mélyen gyökerező lelki probléma.

Problémáik komolysága ellenére a gyerekek azonnal kitárulkoztak: fantasztikus őszinteséget és őszinte változni akarást mutatott mindnyájuk. Első megbeszélésünkön az én mentoráltam kezdte a sort, egyből tabuk nélkül, kompromisszummentes őszinteséggel, s ez a hozzáállás fenn is maradt mindenkinél, ahogyan egyenként körbementünk 13 fős kis csoportunkon Sokszor elérzékenyültünk, s fogunk a jövőben is. A kimerítő beszélgetést követően délután már csak játszottunk: elmentünk egy környéki szállodába medencével és az óceán partjára nyíló kerttel. Sokszor fogunk oda járni, Pali egy korábbi utazásakor kedvelte meg a helyet: az itteni szállodák nem szoktak befogadni helyi embereket vendégként, ez volt az egyetlen hely, ahol szívesen vendégül látták Palit szingaléz gyerekekkel együtt.

Reggel negyed hattól már kung-fu edzést tart a mentoráltam, amihez bárki csatlakozhat, de egyelőre mi ketten vagyunk az állandó résztvevők. Ilyen reggeli indulás után a 24-órás figyelem igen kimerítő: tanulunk és játszunk is, és reggel öttől este tíz-tizenegyig tartó folyamatos készenlét után arra számítanék, hogy kimerülten az ágyba-, majd álomba zuhanok, mégis, egy enyhe délutáni fáradtságot leszámítva nem fáradok el, és este is, az ágyban fekve inkább megbeszéljük a benyomásainkat Gyöngyivel, sokszor 1-1,5 órán át, vagy elkezdek írni, majd reggel ötkor az otthoni tízperces ágyban forgolódás, visszaalvás helyett gyorsan és energikusan ébredek.

A helyszín és a szituáció szokatlansága még látszik mindnyájunkon. Ahogyan Pisti mondta: kihúzták lába alól a talajt. Ismerkedünk egymással, a gyerekek feszegetik a határaikat, és a mieinket is. Ma, a negyedik napon meg volt az első nagyobb vitánk, ami összehozta a társaságot, miután egy őszinte és fegyelmezett beszélgetés után egyöntetűen tudtunk döntéseket hozni. Az egyikünk okozta szabályszegésről mindnyájan megosztottuk véleményünket, s a szembesülés azzal, hogy milyen komoly, mindenkire kiható helyzetet szülhet egyikünk megbotlása, új helyzetet teremtett, s most már máshogyan, komolyabban és jobban odafigyelve végezzük a dolgunkat. Szabályzatunkban szerepelnek dolgok, amiket semmilyen körülmények között nem szabad megtenni. Ha valaki megszegi az egyik ilyen alapszabályt, egyetlen újabb esélyt kaphat, amennyiben csoportunk többsége megszavazza neki a bizalmat. Második szabályszegésnél haza kell mennie. Az első ilyen esetünkkel egyöntetűen a szabályszegő illető maradására szavaztunk. Kivétel nélkül mindenki úgy döntött: nem büntetésre, hanem gyógyításra van szükség. Mindenki kiállt egyikünkért, teljes mellszélességgel, ami óriás önbizalmat adott mindenkinek, de főleg szabályszegőnknek, aki elmondása szerint nagyon meglepődött rajta, hogy kiálltunk érte, és egyben erőt is adott neki. Nagyon jó, hogy megtapasztaljuk azt is, hogy a hibáinkat is el tudjuk fogadni, és hogy nem kell elrejteni a gondokat, hanem meg lehet őket oldani szeretettel, elfogadással, megértéssel.

Az itt megszerzett tapasztalatokat majd hazaviszik, és majd másoknak is tudnak belőle adni. A környezetüknek, azoknak, akiket szeretnek, s ha gondjuk adódik, az eddigi reflexeik helyett megtanulják önbizalommal megoldani azokat. Itt sok odafigyelést és szeretet kapnak, senki nem visel maszkokat, nem titkolózunk. Ha bárki beszél a másik háta mögött és ez kiderül (és általában kiderül), mindig aznap este megbeszéljük a közösségben, s ezáltal rájönnek, hogy ha felvállalják a véleményüket, mindenki sokkal jobban jöhet ki az adott szituációból.