Négynapos kirándulás a sziget közepére 2018/07/12-15

Csütörtök reggel korán keltünk ismét és megkezdtük utunkat Dambulla felé. Anna és Pali kivételével mindenki velünk tartott, a buszt szokás szerint Chamme vezette Colombón áthaladva, többórás út után érkeztünk meg a szállásunkra. Igényes, szép szobát kaptunk, melyben hárman aludtunk: L., D. és én. A mentorok és L. már voltak a dambullai templomban, így ők a rövid pihenés után nem tartottak velünk. D. és én, mentorként pedig Évi jött be velünk a hatalmas sziklafalba vájt komplexumba. A templom kamrái mind természetes üregekben voltak kialakítva. A hét kamra mindegyike legalább ezer éves, a legrégebbi pedig közel 2200 éve létezik. Kiérve a templomból még felmentünk egy magasabb pontra, innen szemléltük meg a csodálatos kilátást. Körülöttünk mindenfelé esőerdő és hatalmas hegyek terültek el. Este hamar bevonultunk a szobákba. L-el még beszélgettünk úgy egy órát, majd lefeküdtünk. Másnap nyolckor volt kelés, ugyanis aznap délelőtt és délután is nagyobb programok vártak ránk. A reggeli a megszokott zöldséges omlett volt, melyet ceyloni teával és gyümölcsökkel szolgáltak fel. Végeztünk a reggelivel, majd bepattantunk a kisbuszba. Pollonaruwa-ba tartottunk, ami közel ezer éve a szingaléz királyság második fővárosa volt. Az óriási területen fekvő romváros szinte összes épülete fennmaradt legalább a talpazatig, de vannak olyan templomok és paloták, melyeknek a felsőbb elemei is épen maradtak. A vizit egész délelőtt tartott, a nézelődés közben majmokat is tudtunk etetni. Mindenezek után visszamentünk a hotelbe ebédelni. Szintén helyi klasszikusnak számító rizst ettünk, curryvel és csípős csirkével. Egy rövid csendespihenő (mi csak CSéPé-nek mondjuk) után újra útnak indultunk, most az ellenkező irányba. A világ nyolcadik csodájának is nevezett Sigiriya-t mentünk „megmászni”. A többiek már itt is jártak korábban, így megint D. és én mentünk fel, most Alex kíséretével. Felbéreltünk egy idegenvezetőt is, aki meglepő módon rendesen tudott angolul és nem azzal a szinte érthetetlen akcentussal beszélt, mint bármely más szingaléz guide. Az oroszlán szikla megmászása nem bizonyult könnyű feladatnak. Lépcsők százai vezettek fel az első szintre, ahonnan még sokat kellett menni, hogy felérjünk a csúcsra. Azokon a pontokon, ahol nem természetes alapon állt a lépcső, hanem a levegőben, vékonynak tűnő vaslépcsőkön lépkedtünk nem tagadom, megint előjött a tériszonyom. Alex segítségével azonban hamar el is múlt. A naplementét már a legfelső szinten néztük végig, majd sötétben értünk le a szikláról. Mindeközben L és a másik két mentor egy Sigiryától pár kilométerre lévő sziklát másztak meg, a kilátásról elképesztő képeket készítettek. Este összetűzések voltak D. és a csoport többi tagja között, ami miatt estére elhagyta a szobánkat és átment a mentorához. Később erről külön megbeszélést is tartottunk, de akkor sem javult a helyzet sajnos. A vége az lett, hogy további két napon keresztül folyt a folyamatos konfliktus közte és köztünk. Másnap szintén nyolckor keltünk. A szállástól végleg elbúcsúztunk, majd elindultunk Kandy-be, a szingaléz királyság utolsó fővárosába és Srí Lanka legnagyobb kulturális központjába. Útközben megálltunk Srí Lanka egyik legnagyobb hindu templománál, majd a Chamme által javasolt éttermében ebédeltünk, ahol L. még egy pipát is beszerzett, ami először nem működött, majd a bolt tulajdonosa segítségével végül csak használhatóvá vált. A hotelben épphogy lepakoltunk, majd szintén csak hárman, D. és Zsolti társaságában elmentünk megnézni a híres „Kandy táncot”. Az úton Chamme sokat mesélt Kandy történelméről és a brit gyarmatosításról. Az előadás sokkal színvonalasabb volt, mint vártam. A parázson járás és a tűznyelés mellett több évszázadra visszanyúló táncok és hindu elemek is tarkították a produkciót. Este egy indiai vegán étteremben ettünk, majd visszaérkezve megnéztük az Angol-Belga VB bronzmeccset, éjfél körül pedig még beszélgettem egy jót Alexszel és L-lel.
Reggel végre találtunk egy éttermet, ahol sikerült európai kaját enni, mert már nagyon besokalltunk a helyi étellel.
Délelőtt elmentünk az ország legszentebb helyére, a Fog Templomába, ahol állítólag Buddha jó felső szemfogát őrzik. Pont a legnagyobb tömegben sikerült bemennünk, több ezer helyi hívő és sok száz turista várt arra, hogy beléphessen a templomba. Délután a híres Kandy piacot néztük meg. Az első felén a területnek a ruha-és cipőárusok voltak, akik Gucci-tól kezdve a legkülönfélébb Adidas cipőkig mindent árultak-, melyek természetesen hamisítványok egytől egyig-.
A piac másik felén halpiac, valamint fűszereket, gyümölcsöt és húsokat áruló bódék sorakoznak egymás hegyén-hátán. A botanikus kertben végeztük a Kandy kirándulással. A területről kiérve hazafelé vettük az irányt. Útközben megálltunk egy indiai étteremnél, majd este még benéztünk egy bevásárlóközpontba. Este tíz körül, hulla fáradtan értünk haza.

Séta a Dambulla-i komplexumban	Sigirya a “másik” szikláról, avagy “Ott másznak a többiek!”
Kopár tető
Naplemente előtt	Mentor és mentoráltja
Kandy tánc	Polonnaruwa-i elefánt
Kandy Fogtemplomban áldoznak a helyiek	Füstölőház
Hatalmas tömeg a templomban
Botanikus kert Kandyben	Rosszalkodók
“Mentorfárasztás” 🙂	Elefánt az úton hazafele

És egy elefántos videó a végére: