Az első két napot Kahawán, főként a szállás területén töltöttük. Elsősorban ismerkedtünk az új hellyel, kultúrával és ellátogattunk a Help Faluba. Sok-sok helyivel ismerkedtem meg e rövid idő alatt, igazi élmény, mikor úgy kell megértetned magad, hogy mindenki beszéli az angolt, de senki sem úgy, ahogyan azt te megszoktad. Sem igeidők sem ragozás nem létezik az itteni angol nyelvben, mindent a legegyszerűbb módon próbálnak elmondani. Habár néha nehézségekbe ütközök, mégis mindig sikerül kommunikálni az itteni emberekkel, akiknek többsége éppoly segítőkész, mint kedves. A sorompó mögött a vonatra várva ismeretlen motorosok kérdezik meg, hogy vagyunk és a zöldségesben az eladó, minden előzmény nélkül arról érdeklődik, hogy honnan jöttünk, vagy éppen mit csinálunk Srí Lankán. A helyiek másik fele azonban nagyon tolakodó, a part menti utak mellett és a partokon nem tudsz tíz métert megtenni anélkül, hogy belebotlanál egy árusba, aki jobb esetben selymeket vagy Buddha-szobrokat árul, rosszabb esetben azonban drogot, bár a kábítószerek használatát és birtoklását az itteni törvény halálbüntetéssel szankcionálja. Merthogy Srí Lanka a világ egyik utolsó országa, ahol még létezik halálbüntetés. De most kanyarodjunk vissza a főbb témára. A harmadik napon ellátogattunk a szomszéd városba, Hikkaduwába, ahol egy óriási Buddha-szobor a fő látványosság a főút mentén. A belvárosban megvásároltuk a hívásokhoz és internethez szükséges SIM-kártyákat, majd hazaindultunk. Út közben egy rambutánnak nevezett gyümölcsöt kóstoltunk meg, melyet Európában licsi néven ismernek. Az itteni gyümölcs azonban sokkal nagyobb és zamatosabb, mint az otthoni. Másnap Észak felé vettük az irányt, az óceán egyik öblébe tartottunk, JETSKI-t vezetni. Először a mentorom vezetett, majd én vettem át a kormányt. Volt olyan pillanat is, amikor nagyon közel álltunk a boruláshoz, majdnem teljes sebességgel vettem be egy kanyart, de sikerült korrigálni és egy 180 fokos fordulat lett szerencsére az egész folyamat eredménye. Pénteken először úsztam az Indiai Óceánban, hatalmas élmény volt az akár több méteres hullámok ellen küzdeni. Az egyik nagyobb hullám a fejkamerámat is elvitte, így sajnos egyelőre nem tudok felvételeket prezentálni az extrém helyzetről. Vasárnap délután a mentorommal elmentünk a Hikkaduwa-i partra, ahol egy óriásteknős éppen a partra készült kijönni. Sikerült megérinteni és képeket is készíteni, nagy élmény volt. Tegnap ellátogattunk a Hikkaduwa-i teknős farmra, ahol mi tehettük az óceánba a kis teknősöket, illetve az első egyéni terápiám is megtörtént. A mai nap egyelőre nyugis, reggel tornával indítottuk a napot, majd a visszajelző kör során rólam mondott első benyomást minden ittlévő. Most éppen a blogot írom, közben a többiek angoloznak vagy gitározni tanulnak.
Buddha szobor Hikkaduwa mellett
Rambután
Jetski Bentotán
Unawatuna-i óceánozás