11/06/2018

Felmerülhet a kérdés, hogy milyen érzésekkel indulok neki ennek a két hónapos útnak, amely akár életem egyik legfontosabb időszaka is lehet. A válasz nagyon nehéz. Talán magam sem tudom, mit érzek, de nyilvánvalóan tartok kissé az előttem álló hosszú utazástól, az ismeretlentől. Kilenc hét távollét igen hosszú idő, főleg ilyen távol az ismerős környezettől és emberektől. Másrészről hajt a kíváncsiság Srí Lanka történelme, kultúrája, élővilága, vallásai és gasztronómiája iránt. Amikor először szóba került az utazásom, egyből a sziget történetére vonatkozó kérdéseket fogalmaztam meg magamban és az interneten kutakodni kezdtem Srí Lankával kapcsolatban. Néhány hét alatt eljutottam, hogy felkészülve, előismeretekkel tudok nekivágni ennek a nagy kalandnak. Az utazás rám gyakorolt hatásával kapcsolatban viszont vannak kétségeim, elsősorban azért, mert ezidáig semmiféle terápia, kezelés nem segített. Abban bízok, hogy ez a program jellegében és módszereiben még csak nem is hasonlít a korábbiakhoz, így talán hatásosabb lesz. A korábbi páciensek megváltoztak az utazás hatására, és más, jobb irányt vett az életük. Tehát vannak ugyan bennem kétségek, de bizakodóan, reménykedve nézek az út és a változás elé. Merthogy a célom az élményterápia során mindenképpen a változás. Remélhetőleg úgy térek majd vissza, hogy megváltozik a viselkedésem és a hozzáállásom. Hogy szívesebben csinálom, azt, amit nap mint nap teszek és jobbá válik az életem. Már csak 8 nap van hátra az indulásig, ennek megfelelően rettenetesen izgulok, de bizakodással telve nézek az előttem álló út elé.