Vaskuti Pál írása
Az autizmus diagnózissal kezelt 7,5 éves kisfiú csak az egész családjával együtt volt hajlandó kijönni Sri Lankára, hogy részt vegyen a Chance Program élményterápiás utazásán.
Ilyen még nem volt a 12 éves történetünk során. A szülei, és két 3,5 éves fiú ikertestvére is elkísérte „páciensünket”, együtt jöttek egy hónapra.
A gyerek különös szokásaival és egy-két teszteredményével szerezte az autizmus diagnózist.
Furcsaságai:
- régebben a plüssállatok és papucsok sorba rakása,
- csak egy-két fajta ételt fogyaszt, azokat meghatározott módon kell a szülőknek felvágnia, a szalvétának megfelelően kell összehajtogatva lenni,
- nem étkezik másokkal – a szülők tálcán viszik a szobájába a kaját,
- az asztalnál (vagy a kocsiban), mindig ugyanott kell ülnie,
- óvodás társaival nem játszik, az utcán meg se ismeri őket, megriad, ha megszólítják,
- másokkal (pl. az óvodában) nem megy együtt WC-re,
- nyáron is „teljes menetfelszerelésbe” (harisnya, hosszú nadrág, zárt cipő, trikó) öltözik,
- a vízbe (se medencébe se pl. a Balatonba) nem megy be,
- idegenekkel szélsőségesen bizalmatlan,
- csak a saját ágyában hajlandó aludni, stb.
Úszás a medencénkben!
Kistestvérei születése óta verbáisan és fizikailag is agresszív (a testvérekkel és szüleivel), sokszor rosszkedvű, hisztis, követelőző.
A gyerek az első találkozásnál eldöntötte, hogy szeretne kijönni Srí Lankára. Okos kisfiú, számolt a rá váró nehézségekkel, de vállalta.
Részt vett a Chance Programban már „hasonló” (Autizmussal vagy Asperger szindrómával diagnosztizált) 6, 9, 10, 16, 17, 18 éves gyerek is, és (miért ne dicsekednék?) mindannyian óriásit változtak.
Olyan gyerek viszont még nem volt, akivel az egész családja kijött és végig kinn volt. Családterápiás szemléletünk alapja, hogy a családi rendszerben lévő problémákat kell rendezni, de eddigi gyakorlatunk az volt, hogy a gyerekek jöttek ki velünk, és a turnus végén jöttek a szülők.
Az első napokban meg voltam ijedve, mert nem láttam a kisfiún azokat a gyors változásokat, amik a többi 54 gyereknél szinte azonnal bekövetkezett. Úgy gondoltam, a családban eddig megszokott viselkedést produkálja, és nehéz lesz ebből kimozdítani, mivel itt is együtt vannak.
A negyedik napon azonban gőzerővel „beindult”, pár nap alatt minden furcsaságát ledobta.
Az egy hónap alatt semmilyen autizmusra utaló jegyet nem produkált. Számtalan váratlan helyzetben reagált adekvátan, szeretetét határozottan kimutatta, kíváncsi és érdeklődő volt.
Ezt a nagyon szorongó, kényszeres tüneteket mutató, félős, de igen jó intellektusú, humoros és rugalmas kisfiút remélem „felülvizsgálják” majd Magyarországon.
Az (egyébként kifejezetten gyerekcentrikus és szeretetteljes) családnak abban is tudtunk segíteni, hogy ne „csőszként” rohangáljanak a gyerekek után, hanem alakítsanak ki és képviseljenek egyértelműen szabályokat. Jó volt látni, ahogy napról napra változtak ők is, és mind a három gyerek.
A szülők beszámolóját a következő linken lehet elolvasni: