Augusztus elején fontos változás történt csapatunk összetételében. „G” szülei és testvére hazautaztak három hetes Srí Lankai tartózkodásuk után.

haza felé

A család magyarországi életét jellemző elhidegültség már az érkezésük pillanatától érzékelhetően enyhült: „G” felutazott Colombo-ba a reptérre, hogy fogadja szüleit, s a három órás úton Kahawa felé végigbeszélgették az utat, viccelődtek egymással, ami már régóta nem fordult elő. Az itt töltött idő alatt a családi viszonyok kisimultak, a „G” és kistestvére közötti viszályokat felváltotta egy kifejezetten kedves, együttműködő, egymást segítő viszony, sok volt a közös játék (a szülőkkel is). A család felnőtt tagjai és a kistestvér sikerélményekkel indultak haza, s olyan módon tudtunk segíteni, hogy a hazautazás előtt még meg is fogadták: az itt tanult konfliktus-feloldási módszereket otthon is fogják alkalmazni. „G” a család többi tagjának távozása után a számára fennmaradó 1-2 hétben többször említette, hogy a családon belüli viszonyok rendeződésétől és az idő közben elrendeződött iskolaváltástól megkönnyebbült, a program ő életében betöltött szerepe ezzel lezárult és „G” és a pszichológusok számára nem maradt tennivaló.

„L” édesanyja is velük együtt indult haza – az ő terápiájuk feltehetőleg még folytatódik otthon. Velük is komoly sikereket értünk el, ki tudtunk hozni a maximumot „L”-ből. Szokásunk a turnus elején és végén fotót készteni a terápiára érkező srácokról, s később összehasonlítani a kettőt. „L” esetében igazán sajnálom, hogy a terápiás szerződés miatt nem mutathatunk fotót itt a blogon, mert „L”-nél elképesztően látványos a változás: az addig szemébe lógó, a szemek elrejtésére alkalmas hosszú hajat (saját ötlettől vezérelve) levágta, kisimult az arca, teljesen megváltozott a tekintete és a tartása is. Az ő utolsó heteit is nyugalom és elégedettség jellemzi.

Utánuk pár héttel indult haza a fentebb említett „G”, illetve Vaskuti Pál is, ezzel az utolsó két hétre fia, Vaskuti Gergő vezetésére bízva a programot. Természetesen csak olyan gyerekek maradtak itt, akiknek kezdettől fogva Gergő a pszichológusuk. A jelenlegi összlétszámunk a program végéig 9, kiegészülve „A.L.” anyukájával, aki az utolsó hétre tudott csatlakozni csapatunkhoz, s aki a szűkös időkeret miatt sajnos nem tudta élvezni az (egyébként frissen érkezetteknek értelemszerűen járó) egy napos pihenést; helyette már másnap kezdődött vele és gyermekével az intenzív családterápia, s az első napján elmondta nekünk életének történetét is, amit mindenki, gyerekek és felnőttek is megtettek már.

Szeptember 3-án hazautazott „P” és mentora is, akik csak rövid időt (szűk egy hónapot) tudtak velünk tölteni. „P” Asperger szindrómával diagnosztizált 15 éves fiú. Annak ellenére, hogy idegen társaságba érkezett és csupán rövid időre, sikeresen beilleszkedett, felelősségteljesen, száz százalékos jelenléttel adózott a közös-, és a saját magával zajló munkának is.

Perahera-fesztivál, Hikkaduwa

Július és Szeptember között zajlanak Srí Lankán a Pereira-fesztiválok: hatalmas felvonulások táncosokkal, zenészekkel, elefántokkal, mutatványosokkal, cirkusszal és utcai bazársorral. A mi kis csapatunk is elment megnézni a felvonulást a szomszédos Hikkaduwa városban, két alkalommal is: egyszer nappal, egyszer pedig este.

Az utolsó napokban pedig a program lezárásaképpen utolsó visszajelzéseket adunk egymásnak, melyben megvizsgáljuk, mennyit fejlődtek a gyerekek, milyen tanulságokat tudnak hazavinni magukkal, és egymást hogyan látják. Mivel kilenc emberről kell egyenként mindenkinek visszajelzést adnia, az utolsó visszajelzés-sorozat több, 2-3 különálló alkalmat fog jelenteni. Aztán elindulunk haza.