A hét igen rosszul indult számunkra: egyikünknek a tervezettnél korábban kellett hazautaznia, miután a program öt alapszabályából négyet is megszegett. A program igyekszik mindenkinek motivációt nyújtani, de ez csak úgy lehetséges, ha Ő el is fogadja azt. Részünkről ez esetben sem volt ez másképp, Marcinál azonban falakba ütköztünk: eljutottunk addig a pontig, ahol ő már nem fogadott el több segítséget.

Hétköznapok Marci nélkül, Help falu (fotó: B. Barnabás)

Mivel Marci 16 éves kora ellenére sok szempontból egy négyéves gyermek szintjén van (egocentrikus világnézet, csak saját magával hajlandó foglalkozni, nulla empátia, minden lehetséges eszköz megragadása, hogy mindenki figyelme kizárólag rá háruljon, stb.), a terv az volt, hogy az első hónapban egy óvodapedagógus, második hónapban egy alsó tagozatos pedagógus, harmadikban pedig egy szakképzett pszichológus lesz a mentora. Így a pszichológusnak a feladata lett volna, hogy egy, a saját életkorának megfelelő szintre felhozott Marcival foglalkozzon. Bármilyen nagy erőkkel is dolgoztunk a számára összeállított terven, Marci sajnos a legkisebb jelét sem mutatta az együttműködésre való hajlandóságnak. A folyamatos szabályszegések mellett Marci jelenléte azért is bizonyult károsnak, mert sokszor ő volt a felbujtó az engedetlenségeknél, amikbe bevont másokat is – akit csak tudott a társaságból. Ezzel pedig a programban résztvevő többi gyereket hátráltatta a fejlődésben, s a program számára ez túl nagy áldozatnak bizonyult.

Marci tőlünk maximális motivációt és odafigyelést kapott. Számára ez sem bizonyult elégnek, kategorikusan elutasította a segítségnyújtást. Ezt a helyzetet nem tudtuk tovább fenntartani és haza kellett utaztatnunk. Sajnos annak, aki nem hajlandó elfogadni a motivációt, nem látja be, hogy segítségre van szüksége, nem lehet segíteni.

Wakeboard – egyik kedvelt délutáni tevékenységünk (fotó: Kárpáti István)

Marci távozása hozott némi változást a csoport dinamikájában is, amiből feltűnt, mennyi figyelmet igényelt az ő jelenléte mindenki részéről. Távozásával talán az első napjainkat éljük, amikor nincs egyetlen domináns figura a gyerekek között, s ettől ők is elkezdték felfedni igazi színeiket. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy mindenki kicsivel intenzívebben hozza azokat a tüneteket, amik az ő igazi problémájukat jelölik. Emiatt mindenki „nehezebb eset” most, mindannyian ki tudják engedni a saját érzéseiket. Sok olyan konfliktus is születik, amik ez idáig lappangtak, sokszor került sor „tűzoltásra”, vagyis konfliktusok gyors, azonnali kezelésére. Ezek az új helyzetek a terápia szempontjából nagyon jó jelek, hiszen azt mutatják, hogy a gyerekek elkezdték igazán elengedni magukat, elkezdtek természetesen működni, úgy, ahogyan igazán akarnak. Mivel problémás gyermekekről van szó, ez azt jelenti, hogy szaporodnak a problémás helyzetek, terápiát pedig olyankor lehet a legeredményesebben végezni, ha látjuk a tüneteket.