Testközelben az elefántokkal
Kandy-ből hazafelé egyszer csak megláttunk egy elefánt-menhelyet. Itt olyan elefántokat fogadnak be, amikkel gazdáik rosszul bántak. 7-8 elefánt él jelenleg a központ területén. Mikor odaérkeztünk, épp az egyiket fürdették a telep melletti folyóban. Gondozója lefektette a vízbe, amibe az elefánt az oldalával beledőlt, s csak néhány másodperc után dugta ki ormányát, hogy levegőt is kapjon. Utána az állatgondozó behívott minket a folyóba, hogy segítsünk tisztítani az állat hátát. Egy kókuszdióhéjjal a kezünkben a térdig érő folyóba gázoltunk. Mivel az elefánt megijedhet attól, hogy idegenek foglalkoznak vele, mindig a hátánál kellett állnunk, ahol nem láthatta, ki gondozza éppen. A dió héjával kapartuk le a bőrére ragadt izzadságot, azokat a részeket a hátán, amiket ő már nem ért el az ormányából kispriccelt vízzel. Közben egy varánusz úszott el tőlünk nem messze, egy másik elefánt pedig jött befelé a vízbe egy kis hűsölésre.
Millenium Elephant Orphanage, Kegalla (fotó: Herczeg Gyöngyi)
Bizonyára sok élmény áll még előttünk, de eddig ez volt a legjobb alkalom arra, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsünk a minket körülvevő környezettel. Sok varánuszt látunk ittlétünk alatt, s nekem sokszor beugrik az a példány, amit otthon láttam – az állatkertben, egy terrárium üvegfala mögött. Eddig borzasztóan távolinak tűnt egy varánusz, ezért nem szúrt szemet, hogy bezártságban él egy állatkertben, de azok után, hogy természetes élőhelyén láttam vadászni/pihenni/úszni, már sokkal nehezebb lelki szemeimmel látni a bezárt állatot. Ugyanez vonatkozik természetesen az elefántra is. Ott feküdt a lábaink előtt a vízben a legnagyobb testű szárazföldi állat (illetve a második, afrikai rokona után). A bőre rendkívül kemény és vastag, ritkás szőre olyan, mint a drót. Eleinte ijesztő, ahogyan minden lélegzetvételére megemelkedik a hasa, hátrálunk egy lépést: mit tehetünk egy ekkor állattal szemben, ha meg akar minket támadni? De persze teljesen ártalmatlan, csak hűsöl és élvezi, hogy már nem viszket a háta.
Elefánt játék közben (fotó: Herczeg Gyöngyi)
Barnabás (Gyöngyi mentoráltja) úgy jött Sri Lankára, hogy ha lesz alkalma rá, szeretne közelebbi kapcsolatba kerülni állatokkal, így elhatároztuk, hogy öten feljövünk ide a hegy oldalába, és eltöltünk néhány napot elefántgondozással. A hely bárkinek lehetőséget ad erre: egy kevés pénzért cserébe elláthatjuk az elefántokat (reggeli ébresztés, fürdetés, játék, esti altatás, vagy akár a hely szuvenír boltjában végzett munka). Természetesen minden befolyó pénzt a telep fenntartására fordítanak. Megbeszéltük velük, hogy június 19-21-e között itt leszünk. Késő délután folytattuk a visszautat: körülbelül négy óra autókázás várt ránk. Út közben megálltunk a KFC sri lanka-i megfelelőjénél (Nadeeshan Food Corner), ami a földút mentén, a legkisebb falu szélén van, s ahol természetesen csak helyi ételeket kínál az étlap. Kicsivel később, újra útközben egy rendőr állított minket félre és kirótt egy 1000 rupiás (kb. 1600 Ft) bírságot, amiért a záróvonalon túlment az autónk. A helyi törvények szerint Chaminak – a végtelenül kedves és türelmes sofőrünknek, aki már majdnem két hete szállít minket mindenhova – abban a városban kell befizetnie a pénzt, ahol megbírságolták, ami azt jelenti, hogy otthonától háromórányi autóútra kell visszajönnie holnap, majd ismét haza. Mindenki beszállt egy kis pénzzel Chaminak, így összejött a bírság összege és a benzinpénz is.