Többen kérdeztétek, hogy mi történik konkrétan a Chance programban, milyen foglalkozások, terápiás megbeszélések zajlanak ott. Rákérdeztem Palinál, hogy mennyit tud velem megosztani ezekből, és kaptam is bőven információt. Elsőként Nóri, Dorka mentora írt egy összefoglaló levelet, melyben a középpontban az a hétfői csoportmegbeszélés áll, amit visszajelzésnek hívnak, és aminek keretében a többi mentorált és a mentorok elmondták Dorkának, hogyan hat rájuk a hisztije – amit azóta habcsóknak hívnak -, és hogyan látják ők Dorkát. Még egy felnőttnek sem könnyű egy ilyen visszajelzéses csoporton részt venni, szembesülni önmagával mások tükrében, de Dorka jól vette a helyzetet, és nagy hatással volt rá a többiek véleménye. “Tegnapelőtt kézműves foglalkozást mentünk tartani a Help faluba, amit nagyon élvezett, olyannyira, hogy az általa kedvelt kézművesen nem is akart részt venni, inkább a gyerekek körül sürgött-forgott, csodálta a műveiket, matricákat osztogatott, dobolt egy hangszeren, látszólag nagyon élvezte. Tegnap csoportmegbeszélés volt délelőtt és visszajelzést adtak az itteniek, hogy eddig hogy látják Dorkát. Délután elkísértük az itteni legjobb barátját önkéntes munkára, ahol teljesen jól tűrte a 2-3 órát, amíg rájuk vártunk, ugyanis utazási irodába kellett betanulnia, így addig nekünk csendesen, ülve le kellett foglalnunk magunkat, ami teljesen jól ment. A hétfői visszajelzés úgy látom, hogy nagyon jót tett neki, annak ellenére, hogy kivétel nélkül mindenki megjegyezte, hogy ezek a hisztik – vagy ahogy mostantól hívnunk kell: habcsókok – mindenkinek rosszul esnek, de mellette mindenki kifejezte, hogy egy nagyon kedves intelligens, szeretetteljes kislányt ismertek meg. Rettenetesen reálisan látja a cselekedetei nagy részét, pontosan le tudja írni a dührohamait, tegnap este még a cukorfogyasztását is maga kezdte el sokallani, azt gondolom, hogy ezt is ő maga a saját igényei miatt fogja visszafogni, ahogy a hisztijei is sokkal visszafogottabbak, ritkábbak. Tegnap a visszajelző kör után gyakorlatilag nem is voltak. Sok gyerek van, aki sokat tud itt neki segíteni, hiszen másoknak is voltak dührohamai – amiket itt már nem produkálnak -, illetve a nasi szempontjából is sokat mesélnek a nagyobbak, hogy milyen nehezen hagyták abba a cukorevést, mint pótcselekvést, és ez is nagyon motiválja Dorkát, mert sokat beszél ezekről. Tényleg nagyon kedveli a többieket, és ők is őt, annak ellenére, hogy gyakorlatilag rajta kívül mindenki kamasz.
Dorka a HELP Faluban a helyi gyerekekkel.
Sok kézműves cuccot hoztam, merthogy a találkozásunkkor is megállapítottam, hogy nagyon kreatív, s ő is mondta, hogy nagyon szeretne alkotni, de jelenlegi fázisában – annak ellenére, hogy néha felvetem – még nem kézműveskedtünk, mert mindig valakinek a társaságában szeretne lenni. Folyton azt hallom tőle, hogy mindenki kedves, és a legérdekesebb, hogy a legidősebb mentorálttal van nagyon jó barátságban, szinte elválaszthatatlanok néha, de még az ő barátságukkal kapcsolatban is folyamatos fejlődést lehet tapasztalni: tegnap, mikor a társaság egyik fele wakeboardozni ment, a másik fele meg fodrászhoz, teljesen jól elfogadta, hogy mi a medencében maradunk. Ugyanez néhány napja ajtócsapkodással és hisztivel társult. És ami egyénileg jólesett: tegnap az esti mese előtt kifejtette, hogy igazából most vette észre, hogy mennyi mindent megcsinálok körülötte, és hogy próbálok neki segíteni, ez milyen kedves tőlem. Valóban az itteni rendrakásos szabályokat hajlamos elfelejteni (pont mint egy átlagos 9 éves), s én azt jeleztem vissza neki, hogy amikor hisztijei vannak, akkor nem fogadja el – legalábbis nehezen- a segítségemet, pedig én is meg a többiek is csak segíteni akarunk. Kíváncsian várom a mai napot, hogy mekkora hatást értünk el. Természetesen téged is rengeteget emleget, meg az egész családját. Mikor valamin kiborul, akkor azért mindig előjön, hogy hiányoztok, s ilyenkor kifejti, hogy nemcsak te, hanem a nagymamája, a testvérei, unokatestvérei. De megnyugtatjuk általában, hogy van Skype, hogy megoldjuk az internetes problémákat, meg nagyon jót tesznek a kis kabalák is ilyenkor. Meg alapvetően nagyon jól érzi magát, ami nem juttatja eszébe általában a hiányotokat. Nagyon bátor lány hogy így kijött, s nagyon bátor abban is, hogy változni akar, ám ez az akaraterő viszont otthonról jön.”
Nóri nemcsak mentor, hanem kicsit Dorka pótanyukája.
Pali elküldte nekem az egész csoportmegbeszélés szövegét, ebből Nóri levele után szemeztem párat, hogy lássátok, konkrétan hogyan zajlik egy ilyen visszajelzés. „(A csoport tagjai – kivéve a pszichológusok: Pali és Szilvi – álnéven szerepelnek)
Kinga: Én nagyon kedvesnek látlak, intelligensnek. Nagyon segítőkész vagy. Viszont ezek a dührohamok, hisztirohamok teátrálisak és komikusak. Nagyon kis apróságokon szoktál hisztizni. Ez nem baj. Jó fej, aranyos, cuki vagy. Nagyon örülök, hogy itt vagy, nagyon kedvellek.
Samu: Én is egy nagyon kedves és intelligens lánynak tartalak. Vidámnak, nagyon jó látni azt, ahogyan Ivánnal vagytok együtt, látom, hogy nagyon megszerettétek egymást. A hisztiket egy részről műsornak látom, másik részről eszköznek, amivel elérheted azt, amit szeretnél, csak ez nem egy módja annak. Vannak olyan dolgok, amiket ha szeretnél, meg lehet beszélni, el lehet mondani, senkinek sem jó a hiszti, szerintem neked sem. Egyébként mások felé is érzékenynek látlak, észreveszed, ha a másiknak problémája van, rá tudsz hangolódni az emberekre, jó a humorod.
Pali: Találjunk ki egy nevet a hisztinek: HABCSÓK!
Dani: Nekem nagyon tetszik a brekegés, egészen egyéni, te találtad ki magadnak? Zseniális. Az mindig jó, ha az ember magának talál ki valami önkifejezési módot. Azt nem tudom, hogy amikor műsor van, habcsók van, ott te nyomod meg a gombot, akarsz csinálni habcsókot, vagy már automatikusan elindul?
Kriszti: Nagyon aranyos, nagyon kedves vagy, nagy bátorság, hogy ide jöttél a nagyok közé. Nagyon-nagyon egyéniség vagy, segítőkész is, megosztanád mindenedet másokkal. Van nálad ez a habcsók, olyankor megrémülök, gyerekkoromból előjönnek dolgok, nagyon átérzem ezt a habcsókos részt, de azért vagyunk itt, hogy megoldjuk ezt közösen, nagyon rövid időn belül. Nagyon szeretlek és nagyon örülök, hogy itt vagy.
Márk: Ami nagyon lenyűgöz engem, az az, hogy hogy fejezed ki magad a szavakkal. Bármelyik felnőtt megirigyelhetné, amilyen választékosan és kifejezően beszélsz. Ez is azt mutatja, mennyire intelligens vagy. Amiket mondasz, egyáltalán nem érzem úgy, hogy kilógnál a társaságból, bár sokkal fiatalabb vagy. A habcsókozás rám úgy hat, hogy utána nagyon sokáig nem tudok ezzel mit kezdeni, kicsit van bennem egy félsz is, hogy ha majd játszunk, együtt vagyunk, mikor fog ez kirobbanni, szerintem ezért is rossz ez, mert nehezebben lehet hozzád kapcsolódni emiatt. Nagyon bátor vagy, hogy kijöttél ide. Amikor összefoglaltad, miért vagy itt, egészen döbbenetes élmény volt, hogy kijön ide egy ilyen kisgyerek és annyira pontosan látja önmagát és annyira tisztán beszél erről, hogy ez nagyon megragadott engem. A brekegéssel nem nagyon tudok mit kezdeni, nagyon meglep mindig. Egyszerre látom viccesnek meg kedvesnek, meg kicsit furcsának, nem tudom, én is elkezdjek-e brekegni, vagy csak üljek csendben és csodálkozzak. Nagyon kommunikatív vagy, nyitott vagy mindenki felé, a beszélgetésekben nem te mesélsz, hanem nagyon kíváncsi vagy ránk, ami jól hat a csoportra is. Nagyon örülök, hogy itt vagy.
Roli: Nekem az egyik kedvenc mondatom hangzott el tőled ebben a turnusban, az első találkozásnál az óceánnál: “Sose voltam ilyen boldog sose nevettem ennyit. Nagyon boldog vagyok.” Ismételve a többieket, nagyon kedves és intelligens vagy. Nekem a habcsókozásnál az a rossz, hogy nagyon magányos leszel, eltaszítasz mindenkit, azért szomorú.
Szilvi: Első pillanatban nagyon megszerettelek, amikor megnéztük a mimózákat. Azt éreztem, ezt a kislányt imádom, nagyon cuki, nagyon okos, nagyon kedves és érdeklődő. Nagyon szimpatikus voltál. Nagyon hamar megkedveltelek. Szoktad mondani, hogy van ez a betegséged, szindrómád. Ez óriási hülyeség, ugyanakkora, mint a habcsókozás, a dührohamok. Ez abból is látszik, hogy nem vagy beteg, hogy több napja nem szedsz gyógyszert, és tök jól működsz, 7000 kilométerre otthontól. Itt van egy csomó ember, mindenki azt mondja, hogy nagyon szerethető és kedves vagy. Amit néha reagálsz, amivel a kedvességet ellensúlyozod, szerintem ezeket a dolgokat megtanultad, ezt veszed elő a zsebedből, mert ez vált be.
Pali: Te egy csodálatos ember vagy, gyönyörű kislány, hihetetlen intelligenciával. Most valami nagyon furcsát fogsz hallani: tegye fel a kezét, aki még nem habcsókolt (senki). Az a legrosszabb, amikor nem jön ki a habcsók. Olyan társaság vagyunk, akik nem szeretnek foglalkozni a habcsókkal, csak azzal, hogy miért van. Nagyon sok kellemetlen dolog ért téged a világban, kicsit olyan vagy, mint Kinga, nincsenek barátaid, mindenki rád akaszt diagnózist, telik a pohár, aztán egyszer csak kicsordul. De minket nem érdekel a habcsók, hanem hogy mi van mögötte. Ha lesznek barátaid, nincs az a kellemetlen helyzet, amikor habcsókolnál. Pl. Tomika a fókusz filmből. Megtaláltuk, miért habcsókolt, többet már nem habcsókolt. Nyugodtan habcsókozzál, az a teteje az egésznek.”
Nincs elrontott élet, csak esélyt kell adni a változásra a gyereknek Vaskuti Pál – akit mindenki csak Palinak hív – a Chance program vezető pszichológusa szerint ennyi a dolga a szülőknek: „Ismerjétek meg, fogadjátok el és szeressétek a gyerekeiteket.” Ha ez megvan, akkor minden megvan. A múlt héten írtam róla, hogy az én 9 éves lányom épp Paliéknál van Srí Lankán a Chance Programban, mert abban reménykedünk, hogy ennek a terápiás közösségnek a hatására levehető lesz róla az Asperger-diagnózis, és elhagyhatja a gyógyszert is. Eddig úgy tűnik, hogy igazunk lesz, és Dorka valóban nem aspergeres, hanem magatartászavarról van szó csupán, ami azért csupán, mert ezt Srí Lankán, ebben a terápiás közösségben valószínűleg meg lehet oldani. Sok önismereti munka, családterápia és két hónap kell hozzá, meg Pali és szakemberekből álló csapata, aki pontosan tudja, hogyan kezelje a lányom dührohamait – amiket most már habcsóknak hív –, és egy hét után már olyan változásokat ért el nála, hogy én innen, 7000 kilométerről csak pislogok nagyokat. Pali csodákat tett már rengeteg gyerekkel, ám nem a Chance programmal kezdődött a története.
