A köztudatban élményterápiának nevezik a kalandparkot, a lovas-, vitorlás- és egyéb sporttáborokat, de élményterápiaként tartják számon a zene-, tánc- és egyéb művészetterápiát, beszélnek „mesejáték élményterápiáról”, valamint élményterápiát hirdet a „Bátor tábor” és a „Piros Orr Bohócdoktorok” is élményterápiát végeznek.  A pszichoterápiát segítő élményterápiának nevezik háziállatok (kutyák, macskák) bevonását a terápiás folyamatba.

A Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház is élményterápiának nevezi az általa szervezett „Kalandos családi hétvégéket”. Ők így fogalmaznak:

„Olyan magas kihívást jelentő helyzetekbe helyezzük a résztvevőket, ahol ki kell lépniük a komfortzónájukból. A komfortzóna modell azt jelenti, hogy vannak megszokott, jól ismert megküzdési stratégiáink, illetve olyan helyzetek, amelyekben otthonosan érezzük magunkat. Ám a komfortzónánkban tanúsított megoldási kulcsaink nem biztos, hogy jól működnek, és hosszú távon is hatékonyak a konfliktusok megoldásában.”

A Chance Program esetében a megnevezés első része, az „élmény”, nem más, mint egy különleges utazáson szerzett tapasztalat. A megnevezés második része, a „terápia” pedig arra utal, hogy az utazáson résztvevők Görögországban hagyják, a „tengerbe dobják” a problémáikat, azt a „batyut”, amit addig cipeltek. Ezzel párhuzamosan új viselkedésmintákat és családi együttműködéseket alakítanak ki. Az élményterápia tehát a mi esetünkben a „korrektív élményt” jelenti. A kb. 2,5 hónapos együttélés során megélt helyzetek spontán módon alakulnak ki, csak néhány („fókuszterápiás”) esetben kell előre (vagy menet közben) végiggondolni, hogy milyen élmény segítheti a fiatalt a legjobban az önismereti úton.

A Chance Program élményterápiás utazása nem a hagyományos értelemben vett (egyéni, illetve csoportos) pszichoterápia vagy családterápia, hanem olyan utazás, melynek során a közösen megélt élmények a pszichológus által vezetett egyéni, csoportos és családi megbeszélések hatására eredményeznek változást, az esetek többségében tartós változást.

A hozzánk kerülő gyerekek „viszketést kapnak”, ha meghallják, hogy szüleik újabb (a sokadik) pszichológushoz vagy pszichiáterhez viszik őket. A szülők is sok rossz tapasztalatot szereztek, általában teljesen feleslegesen áldoztak rengeteg időt, és fizettek ki töménytelen pénzt, gyerekük nem jött rendbe, sőt, sok esetben az évek során a panaszok rögzültek, illetve súlyosbodtak, esetenként új (egyre komolyabb) tünetek is megjelentek.

Az élményterápiás utazást pszichológus végzettségű szakember vezeti. A TV- és rádióinterjúkban, előadásokban és cikkekben a közérthetőség kedvéért használjuk a „pszichoterápia” és „családterápia” kifejezéseket. Ez alatt nem a hagyományos pszichoterápiát vagy családterápiát, hanem saját módszerünket, a pszichoterápiás és családterápiás szemléletre és gyakorlatra épülő, a közösen megélt élményekre koncentráló, egyéni-, csoportos- és családi konzultációkat értjük.

A hozzánk fordulók világosan megértették, hogy hagyományos pszichoterápia és családterápia az élményterápiás utazás során nem valósítható meg, és a Chance Program nem is akarja megvalósítani. Többek között azért nem, mert ezek a módszerek nem voltak hatékonyak a hozzánk fordulók esetében.

„12 éves gyerekünket egészen kis kora óta vizsgálják és kezelik pszichés szempontból, állami és magán helyeken. Évek óta jár pszichológushoz, neuropszichológushoz, pszichiáterhez, gyógypedagógushoz. Próbálkoztunk gyógyszerekkel és családterápiával is. Felmerült ADHD, SNI, autizmus, egyéb gyermekkori szociális funkciózavar, egyéb pszichés fejlődési zavar, oppozíciós zavar, szociális funkciózavar, és más egyéb diagnózis is. Jelenleg 6. osztályos, eddigi tanulmányait három iskolában végezte, jelenleg is iskolaváltás előtt állunk. A gyerek ebben a tanévben egyáltalán nem tanul. A neuropszichológus legutolsó véleménye: Súlyos figyelemzavar, mely a társas, közösségi és családi életre is jelentős befolyást gyakorol. Állapotfüggő memóriával éli meg a környezetét. Emlékezete a negatív visszajelzések, „élmények”, sérelmek mentén szerveződik. A konkrét helyzetekben impulzusai, indulatai elsodorják. Viselkedése a szociopátia és a border line között húzódik meg. Viselkedészavarát a pszichoterápia szintjén helyrehozni nem lehet, gyógyszeres kezelés indokolt.”

A szülők nem a gyógyszereket, hanem a Chance Program élményterápiás utazását választották.

Az élményterápia az olyan gyerekek/fiatal felnőttek esetében is tud esélyt adni, akiknek a családja a hagyományos pszichoterápiás és családterápiás állami és/vagy magánrendeléseken és intézményekben nem talál megoldást a problémáira, ahol a bajok egyre nőnek, a gyerek/fiatal felnőtt és a család egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül, a közoktatási intézmények egyre tehetetlenebbek, a szülők pedig egyre feszültebbek és kétségbeesettebbek.

Új környezetben, távolról nézve rá az életünkre, megérthetünk és átértékelhetünk olyan folyamatokat, melyekre a mindennapok során nem láttunk rá. Ezzel párhuzamosan az új környezetben „újrafogalmazhatjuk” saját magunkat, megismerhetjük eddig ismeretlen adottságainkat, képességeinket, készségeinket és lehetőségeinket. A kis létszámú terápiás közösségekben a csoporttagok egymásra hatása nagymértékben segíti a szakemberek munkáját.

Az új környezetben és új emberekkel (szintén gondokkal küszködőkkel és segítőkkel) egy kis létszámú (maximum 13 fős) közösségben töltött hosszú időtartam (2-3 hónap) és a jelentős földrajzi távolság lehetőséget nyújt az otthoni élethelyzetünk végiggondolására, „rossz szokásaink” elhagyására, kártékony kapcsolataink leépítésére, önmagunk megismerésére, új jövőképünk kialakítására.

Többéves tapasztalatunk alapján megállapíthatjuk, hogy az élményterápiás utazás minden résztvevőre hatással, a többségre tartósan pozitív hatással van.

A Chance Program élményterápiás utazása „utazás” önmagunk még jobb megismerése felé, tehát önismereti utazás. Célunk, hogy reális énképpel és jövőképpel rendelkező, egészséges gyerekek/fiatal felnőttek, és szeretetteljes, jól működő családok térjenek haza Görögországból (régebben Srí Lankáról).

Egészséges embernek azt tartjuk, aki

megfelelő önismerettel rendelkezik,
nem csak ismeri, de el is fogadja saját magát,
nem csak ismeri és elfogadja, hanem szereti is saját magát,
akinek van jövőképe,
képes szeretetet adni,
képes szeretetet elfogadni,
a képességeinek és igényeinek megfelelő szinten él és dolgozik,
kellő mértékben asszertív,
akinek rendben van az agressziója (ez nem jelenti azt, hogy ne legyen agresszív, hanem azt jelenti, hogy adekvát módon és megfelelő mértékben legyen az a különböző helyzetekben),
akinek rendben van a szexuális élete (ez nem jelenti a másság elutasítását, a „rend” alatt saját vágyainak vállalását értjük, mindaddig, amíg az nem árt másnak, vagy nem ütközik törvénybe),
tünetmentes (nincsenek pszichés alapon szerveződő tünetei).

Egészséges családnak azt tartjuk, amelyben

a tagok szeretik egymást, odafigyelnek egymásra és segítik egymást,
világosak és egyértelműek a szerepek, a szabályok és az értékrend,
tiszta és egyenes a kommunikáció,
nincsenek titkok.