Az Emirates B777-es, Budapest-Dubai járatával kezdjük utunkat Srí Lanka felé. A Liszt Ferenc repülőtérre pontban délután egy órára érkezünk, ahol nemsokára ismerős arcokra találok. A terminál bejárata felől sietve teszi meg a távot az egyik kiutazó fiú, D., valamint anyja, aki láthatóan izgatottan, szaporán lépked fia mellett. Integetünk nekik, de a nagy tömegben nem vesznek észre minket. Nem sokkal később megpillantom a mentoromat, Alexet, aki a másik, immáron harmadszor kiutazó L-lel és édesanyjával érkezik meg. A terminál egyik használaton kívüli kapuja előtt állnak meg. Nem tudunk sokat beszélgetni, egyből jön a hívás, a többiek is megérkeztek, indulnunk kell a parkolóba, segíteni a bőröndöket becipelni. A check-in-t követően következik a meghitt búcsú a szülőktől, majd a biztonsági ellenőrzés. Minden rendben, az ezt követő két órát a nemzetközi terminálban töltjük, majd 15:50-kor felszállunk a repülőre. A gép 16:00-kor kezdi meg a felszállást. Az út 5 óráig tart, Dubaiba helyi idő szerint 23:07-kor érkezünk meg. A városba nincs időnk kimenni, viszont önmagában a Dubai reptér is lélegzetelállító. Egyetlen terminálja nagyobb, mint bármely reptér összterülete, melyen valaha is voltam. Az üzletsoron Gucci és D&G üzletek sorakoznak, az italok között pedig kapható ötezer eurós Martell Whisky és három literes rosé is. A helyi idő szerint hajnali háromkor száll fel második gépünk, egy szintén B777-es típusú repülő. Most már Dubaiból egyenesen Colomboba tartunk. Közel 4 órányi utazást követően végre megérkezünk Sri Lankára. A repülőből kiszállva egy pillanat alatt arcon csap a hőség, majd egyre nehezebben kezdem el venni a levegőt a magas páratartalom miatt. Az országba való belépés előtt kitöltjük a vízumigénylő kérdőíveket, majd percek alatt megkapjuk a harminc napig érvényes vízumokat. A reptér parkolójában a helyiek minden lehetséges eszközt bevetnek annak érdekében, hogy az ő buszukat válasszuk az utazáshoz. Ránk azonban már vár egy kisbusz, Pali helyi munkatársa, Krishante üdvözöl minket. Egy kisteherautóra felpakoljuk a cuccainkat, mi pedig beülünk a buszba. A szállásunk Kahawa falujában van, az út a fővárosból 2-2,5 óra. Az autópályán haladunk, a környezet viszont már itt lenyűgöz. Az út mindkét oldalán hatalmas pálmafákkal tarkított dzsungelek fedik a tájat, melyeket csak egy-egy tó vagy meder szabdal. Az út vége előtt elalszok, már 24 órája ébren voltam. Nem aludhatok sokat, kis idő múlva megérkezünk. Nagyon fáradt mindenki, Pali ebéddel vár minket. A menü ananász-mangó leves, bundáskenyér és banánkenyér. A különleges étel mellé jegeskávét és dinnyelevet kapunk. Pihenünk egy kicsit, majd Pali elvisz magával életem első tuk-tuk útjára.