Beni édesapjának levele arról, hogy mit vár a Srí Lankán töltendő 2 hónaptól.

“Évek óta, egyre erőteljesebben hasonló gondokkal küzdünk, melyek véleményem szerint nem mondhatóak átlagos problémáknak.

• Beni nagyon nehezen, inkább sehogy sem barátkozik, mindenkitől elfordul, zavarban van, ha idegen, vagy ismerős megszólítja.
• Minden új, vagy akár régi megszokott helyzet olyan szinten idegessé teszi, hogy nem tud aludni, remeg stb.
• A feszültséget itthon ereszti ki, dühkitörései vannak, így csak a mindennapos veszekedésekből áll a kapcsolatunk. A legapróbb kérésekre (pl: moss fogat) is üvöltve válaszol.
• Az utóbbi években a számítógépes játékba „menekül”, amit vélhetően nem élvez, mert végig szitkozódik és mérgelődik. Mivel erősen korlátozzuk a játékot és ő ezt mindig áthágja, folyamatos a veszekedés.
• Egyre inkább lenéz másokat, mindenkit durva jelzőkkel illet. Az az érzésem, hogy direkt mindenben a mi elképzeléseinknek és értékrendünknek ellenkezőek a cselekedetei.

Szeretném, ha nyitottá válna és magabiztosabb lenne. Ha barátkozna, megélné az élményeket, akkor velünk is normális viszonya volna. Talán saját maga is korlátozni tudná a virtuális világban eltöltött időt. A sportban is volna önbizalma, így sikere is. Talán a legfontosabb, hogy az érzelmeit tudja kezelni, tudjon róla beszélni. Mielőtt káromkodik, üvölt, véleményt alkot másokkal szemben, gondolja végig, hogy lehet másképp is reagálni.”

Másodsorban az angol tudását is fejlesztheti (ezért is örültem, hogy Alexet választotta), valamit örök életére szóló élményt kap, olyan dolgokat csinálhat, melyekre eddig még nem volt lehetősége.