Minden utazás előtt megkérjük a szülőket külön-külön, illetve az utazó fiatalt, hogy szedje össze a gondolatait, és írja le, hogy milyen elvárásokkal, milyen motivációkkal, és milyen célokkal indul el otthonról a Srí Lanka-i élményterápiás utazásra.
A BeniBlogján olvashattátok Beni gondolatait, alább pedig édesanyjának levelét osztjuk meg veletek:
“Első körben megpróbálom megfogalmazni, jelenleg mi is okoz gondot a családi életünkben. Beni introvertált típus, mindenféle emberi interakció és új helyzet hatalmas feszültséget okoz benne. A mindennapok során próbál megfelelni az elvárásoknak, „normálisan”viselkedni az iskolában, a hétköznapi szituációkban. De mivel ez nagyon nehezen megy neki, itthon robban a bomba. Nem tudja kezelni a benne felgyülemlett indulatokat, nagyon csúnyán beszél és viselkedik velünk. A virtuális világba menekül, ahol személytelenül, közvetlen kommunikáció nélkül „érvényesülhet”. Teljesen bezárkózik, hiába lenne igénye társasági életre, élményekre, baráti kapcsolatokra, a kudarc elkerülése érdekében mindentől elzárkózik. Ha mégis sikerül elvinnünk magunkkal valami közös programra, abban pedig nem sok köszönet van, általában veszekedésbe torkollik. Nehezen veszi észre a jót a dolgokban, már rég nem láttuk önfeledten örülni valaminek. Úgy érzi, az egész világ ellene van. Nekünk is nehezen nyílik meg és gyakran tanácstalanok vagyunk, hogyan kezeljük ezeket a problémákat. Emiatt a családon belül is egyre több a vita és feszültség. Leginkább attól tartunk, hogy ebből az örvényből, ami őt és a családot is egyre lejjebb húzza, önerőből nem tudunk kijönni és így nem találja meg majd később sem a helyét és a boldogságát az életben.
Azt remélem ettől az utazástól, hogy az őt érő sokféle hatásnak (távolság, tőlünk való elszakadás, idegen kultúra és a pszichológiai kezelések, stb.) köszönhetően a kezdeti sokk után nyitottabbá válik. Hogy elkezdi észrevenni és értékelni az élet apró örömeit. Hogy rájön arra, hogy kapcsolatokat építeni és jól érezni magunkat mások társaságában nem is olyan nehéz. Hogy újra utat találunk egymáshoz és együtt, egymást támogató és szerető családként tudjuk tovább folytatni az életünket.
Tudom, hogy ez egy hosszú folyamat és mindannyiunknak sokat kell tennie és változnia ezalatt a cél érdekében. Azt remélem, hogy a program segítségével megtaláljuk a mi új közös utunkat és megtehetjük rajta az első lépéseket! “
A napokban olvashatjátok Beni apukájának levelét is.