http://nol.hu/kulfold/20130531-sri_lankareceptre-1390045
Boda András
Srí Lanka receptre- riport
Sokan ismerték meg Vaskuti Pál nevét nyolc évvel ezelőtt. Ő az a gyermekvédelmi szakember, pszichológus, aki a Délkelet-Ázsiában hatalmas pusztítást végzett szökőár után a katasztrófa sújtotta térségbe utazott, hogy árvaságra jutott gyerekeken segítsen.
Srí Lankán, egy Kahawa nevű, szinte teljes egészében földig rombolt településen állt munkába. Nem egészen két év alatt – a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány segítségével, adományokból – felépült irányítása mellett a HELP-falu, amelynek kilenc házába gyermekeiket elvesztett szülők és árván maradt kicsik kerültek. Vaskuti Pál pedig – sok egyéb mellett – pszichológusként abban segített, hogy a gyerekek és a szülők új családdá kovácsolódjanak össze.
Nyolc év telt el azóta, a falu ma is „működik”, Vaskuti Pál pedig újra sok időt tölt Srí Lankán. És persze: most sem nyaralni utazik a világ másik felébe.
– A HELP-falutól részben független, részben azonban ahhoz szorosan kapcsolódó programot indítottunk –vág bele újabb „küldetésének” ismertetésébe Vaskuti Pál, aki az elmúlt évtizedekben a hazai gyermekvédelem szinte minden részét bejárta már, ám nyughatatlan természetét, állandó tenni akarását és egymást érő reformjavaslatait nem mindenütt fogadták kitörő örömmel.
A szakember szerint a mostani „projekt”, hivatalos nevén Chance-program ötlete egy több évtizede megfogalmazott szakmai elképzeléséből nőtte ki magát Srí Lankán. Régóta úgy vélekedik, hogy átmenetileg, terápiás céllal ki kell emelni közegükből, családjukból azokat a fiatalokat, akik súlyos problémákkal küzdenek. Az pedig, hogy elmélete működik, éppen a HELP-falu építése során bizonyosodott be. Egy fiatal, éveken át drogfüggő páciensét vitte magával Srí Lankára. A fiú már túl volt ekkor az elvonókúrán, de még mindig „csak papíron volt tiszta”. Nem egészen fél évet töltött kinn Vaskuti Pállal, és – mint a szakember fogalmaz – a mindennapos foglalkozások, a sok munka, a hazaitól gyökeresen eltérő kultúra, a csodálatos természet, valamint a helyiek különleges életformája, életszeretete meghozta a várt eredményt. A fiatalember azóta sem nyúlt droghoz, szakmát szerzett, állása, felesége és gyermeke van.
Tavaly nyáron már három gyermekkel alkalmazta a Srí Lanka-i módszert, sikerrel. Ezért az idén már a szakmán belül meghirdették a nyári terápiát, vagy ahogy Vaskuti Pál mondja, a „nagy utazást”. Kilenc helyre majd harmincan jelentkeztek. A kiválasztott, 12 és 21 év közötti – önértékelési zavarral küzdő, gyógyszerfüggő, internetfüggő, beilleszkedési problémáktól szenvedő – gyerekekkel ma kelnek útra. Bár az indulás fontos momentum, a szakember nem győzi hangsúlyozni: a program valójában már hónapok óta tart. „Az élményterápia intenzív személyiségfejlesztő hatása ugyanis csak akkor érvényesül, ha megfelelően előkészített diagnosztikán, állapotfelmérésen és terápiás terven alapul” – fogalmaz.
S hogy a „nagy utazás” mit jelent majd a mindennapokban? A gyerekekre már a miénktől teljesen eltérő kultúra, környezet, életforma is egyfajta sokként hat, a fiatalok „nem tudják hozni az itthoni negatív magatartásformákat”, ráadásul muszáj alkalmazkodniuk, hiszen nincs más megoldás 9000 kilométerre az otthonuktól. A terápia fontos eleme az is, hogy kint lényegében önfenntartókká válnak a gyerekek, maguknak kell főzniük, takarítaniuk, vásárolniuk, mindemellett nyelvet kell tanulniuk, és dolgozniuk is kell, segítenek a HELP-falu házainak renoválásában. A program harmadik „oszlopa” maga a pszichológus: naponta biztosítja a pszichoterápiás foglalkozásokat, a személyre szabott programokat, s leül megbeszélni, tudatosítani a tapasztalatokat, előrelépéseket. Egyéni és csoportos foglalkozásokat is tart majd mindennap, így pedig lényegében egy két és fél éves kezelést sűríthetnek három hónapba. A terápia ráadásul akkor sem ér véget, amikor a páciensek hazatérnek: „Minden esetben utógondozás és családterápia egészíti ki a Srí Lankán elkezdett kezelést”.
Noha Vaskuti Pál – aki magát tréfálkozva szintén betegnek, „Srí Lanka-függőnek” nevezi – azt mondja, óriási siker számára az, hogy többéves előkészítés után elindul a Chance-program, mégsem maradéktalanul elégedett. Mint meséli, csak két gyermek utazását tudták „saját zsebből”, adományokból, támogatásokból megoldani, a többi hét páciens szüleinek fizetnie kell ezért.
Vaskuti Pált kettős cél vezeti, amikor páciensei gyógyulásáért küzd. Egyfelől természetesen értük dolgozik. Másfelől azért, mert tudja:minél nagyobb sikereket ér el, annál nagyobb az esélye annak, hogy több vállalat, segélyszervezet, vagy akár az állam is a program mellé áll. Mert Vaskuti Pál szerint egy ideális világban nem az utazna vele Srí Lankára gyógyulni, akinek a szülei – sokszor rettenetes lemondások árán – állni tudják a költségeket. Hanem az, akinek az állapota indokolja.