Garai-Korzim Dávid írása

A közöttünk eltöltött idő alatt Milán a kezdeti zárkózottság után mostanra teljesen felszabadulttá vált, teljesen rendben van. Ráadásul jó hírt kapott otthonról: felvették az iskolába, ahova szeretett volna átjelentkezni.

Ricardo fel tudta dolgozni a őt ért bántalmazásokat, terápiája sikeresen lezárult.

Márkusz a gyógyszerek utáni világban éli már életét, amitől nagyon boldog. Plusz ok az örömre, hogy a gyógyszerszedés leállításával a gyógyszerek mellékhatása, az elhízás sem aktuális most már, s Márkusz az itt töltött idő alatt 8 kg-ot fogyott.

Lea, Bella és Lara anyukái érkeztek meg, Leáé először, a többieké két nappal később. A velük eltöltött eddigi hat, illetve négy nap folyamán felgyorsult a csoport élete: a lányok izgatottan sorolják, vagy mutatják körbe anyjuknak az általuk eddig megismert Srí Lankát, miközben mindenki számára meglepően gyorsan érjük el az – egyébként egymás között előre borítékolt – sikereket.

Az anyukák lábai alól kirántotta a talajt a pszichoterápia, a környezet, az új találkozások (beleértve a lányokon észlelt változásokat is), illetve főként az, ahogyan megismerik gyermekeiket: nem csak egy új arcukat, hanem talán most először igazán azt, akik ők. Az egymástól való eltávolodás hosszú évei után most ismét megnyílnak egymásnak, és sok esetben olyasmiket tudnak meg lányukról, amire nem gondoltak volna.

Intenzíven hatott egész csoportunkra látni azt, ahogyan a drogfüggőségének fogságából szabaduló Lea, aki öt év aktív drogfogyasztás után már a turnus eleje óta teljesen tiszta (nem nyúl droghoz), mintha öt év után először találkozna édesanyjával, “Zsannával”. Látni azt, ahogyan megörülnek egymásnak, és a viharos, vitákkal teli viszonyukból (melyre Zsanna érkezésekor mi is kaptunk betekintést) kialakul anya és lánya szerető kapcsolata. A kezdeti sírást és vitát két nap alatt váltotta fel egy olyan kapcsolat, ahol ketten egymást ölelve ülik végig csoportfoglalkozásainkat, és mikor a célkitűzéseikről kérdezzük Zsannát, meghatódottságtól sírva mondja el, hogy két nap után sikerült a kitűzött terv: hogy Leával visszataláljanak egymáshoz. Különösen azért nagy esemény ez, mert a burok alatt, ami a drog hatására alakult ki Lea körül, nem tudtuk pontosan, kit találunk: egy megpróbáltatások által megtört lányt, vagy valakit, akinek sikerült megőriznie azt az énjét, ami a tudatmódosító szerek használata előtt élt. Óriási erejének köszönhetően Lea igazi énje átvészelte ezt a nehéz időszakot, és a szemünk előtt öltött hosszú évek után újra testet az egykori Lea, a maga humorérzékével, vidámságával, kedvességével, önzetlenségével, vonzerejével együtt.

Közben Lara anyja, “Klára” számára a nehézséget a sok új információ feldolgozása jelenti, amit lányáról tudott meg ebben a néhány napban. Lara felolvasta anyjának élettörténetét, amit a csoporttal osztott meg korábban. Klára számára az első napok így intenzív belső munkával, elvonulással teltek. Emellett kívülállóként is érezni a kettejük közötti szeretetet, ami újult erővel tört fel belőlük a reptéri találkozás napján.

Bella anyukája, “Renáta” is most érkezett közénk. Számukra a változás nem tud olyan látványos lenni, mint Leáék esetében, mert a szülő és gyermeke közötti viszonyt az egymásnak való ellenállás jellemzi évek óta, s az ilyen rögzült magatartást jóval időigényesebb és nehezebb levetkőzni. Bellában is óriási változások indultak, de ezek a változások még nem érintik a kapcsolatukat Renátával, egyelőre még mindketten hozzák az egymáshoz való viszonyulás megszokott módszereit. Náluk más a probléma, más a munkafolyamat is.

A turnus végén az anya-gyermek párok egy három napos túrára indulnak, s végül a colombói reptéren találkoznak a csoport másik felével a hazautazás estéjén. A – szülőkkel együtt – 15 fősre duzzadt csoportból 13-an repülünk haza Budapestre május elején. Ketten – Lea és mentora, Réka – egy közös utazásra indulnak Thaiföldre, majd a következő turnusra ismét csatlakoznak hozzánk. Ezt a megoldást azért találtuk ki, hogy Lea el tudja kerülni régi baráti társaságát, akikkel drogokat fogyasztott, s elkerülje a drogok bűvkörébe való visszaesés kockázatát. A következő turnus végére összesen 5 hónapot tölt egykori életétől távol, így használva a programot – a terápiás szolgáltatás mellett – egyfajta rehabilitációs környezetként is.