Majoros Timi írása

Elbúcsúztattuk Katát, akit mindannyian nagyon megszerettünk. A távozását megelőző estét az óceán partján, egy a helyiek által készített pompás halspecialitást majszolgatva töltöttük el, jókedvünket megszámlálhatatlan csillag irigyelte. Sokszor emlegetjük őt, aki mindannyiunknak írt pár sort, mióta hazatért, ezeket a személyre szóló kedves üzeneteket nagy lelkesedéssel fogadtuk.

Az elmúlt két hét estéin gyakran kellett megerősítenünk papírzsebkendő-várainkat a csoportmegbeszélések előtt, hiszen mindannyiunk életében történtek szivet szomorító események, melyek hallatán a könnycseppek változó intenzitással törtek elő szemünk rejtekéből, és vágtattak le az arcunkon. Ezek az alkalmak kivételesen fontos szerepet kapnak a terápiában, nemcsak egymás elfogadásában, a másik viselkedésének megértésében, hanem önmagunk felfedezésében is egyre előrébb járunk. Más-más terheket hoztunk magunkkal. Felnőtt és gyerek itt egyaránt megtanulja, hogy ezek a terhek nem összemérhetők, kinek-kinek saját mérlegére kell helyezni azokat és nagy gonddal szedegetni le róla a kisebb-nagyobb súlyokat.

Az elmondott élettörténetek fényében értjük meg, hogy Lara az önmaga által épített világ pszichoterápiás bombázása esetén miért menekül inkább a bódítást jelentő alkolholhoz, és kéri annak segítségét a fenyegető behatások alóli felszabadításban. Egy kritikus pillanatban akár az  egész terápiával is felhagyott volna, hogy visszameneküljön jól ismert birodalmába. Komoly csatát vívott az utóbbi időben, és a kreált világ omladozni kezdett, ő pedig kétségbeesetten nyúlt a régi eszközökhöz. Verbális lövéseket adott le a többiekre, és akadtak kissé manipulatív hisztijelenetek is. Aztán a depresszió védőtakarója alá bújt, de rövidesen megértette, hogy ezeket a módszereket félre kell tennie, és más utat kell választania. Egyszer az óceán erőteljes hullámai mosták el a bánatát, míg a parton ülve mindketten tollainkat és ceruzáinkat táncoltattuk a papírlapon. Máskor egy régi vágyát váltottuk valóra: egy kék vasparipa nyergében ültünk, és miután a bukósisak alól kukucskáló tekintete lekövette mozdulataimat, kis biztatást és néhány imbolygó indulást követően gyorsan megtanulta, hogyan hasítson hűvös áramlatokat a forró szingaléz délutánokba.

Izgalmas látnunk azokat a változásokat, amik ittlétünk óta folyamatosan elővarázsolódnak a résztvevőknél. Bella egyre érettebben, felnőttesebben van jelen a csoport életében, különleges esemény volt a bulizás, amelynek hírére a házból egyszerre csak nyüzsgő méhkas lett. Hajvasalók, sminkecsetek és ruhakollekciók álltak hadrendbe, hogy kivívják a készülődők megelégedését. A haditervet sikeresen végrehajtották, Bellából igazi kamaszlány lett. A szoknyát megkurtítottuk, a szemfestéket és szempillaspirált felkentük, az összképet pedig az új delfines nyaklánc tette teljessé, olyannyira megerősítve ezzel a Bellában ébredező önbizalmat, hogy a buliban valamennyien ámulva néztük szőke hajának lebbenését, miközben a DJ-pult melletti színpadon ropta a táncot. Másik hőstettét is kénytelen vagyok megénekelni, mert egy teljes estére Srí Lanka csendkirálynőjének alakjában ült közénk. Minden “alattvaló” élvezte boldog uralkodását, és dicsérte kitartását ebben a nehéz hadviselésben.

Márkusz arcán és tekintetén ugyancsak látszik már a varázslat, mosolyában és a megnyilatkozásaiban is érzékelhető az “új hullám”. Míg korábban többször hallhattuk elkeseredett és fáradtnak ható hangján a “Gyerekek, ez lehoz az életről!” mondatot, mostanában felszabadult nevetésére és válogatott poénjaira figyelünk fel. Igazi küzdelmeket folytat ő is, olykor ezt kisebb-nagyobb indulatok jelzik, és afféle felkiáltások, hogy “Ordítani tudnék!”. Minden buzdításunk ellenére is, eddig csak egy kis oroszlán bömbölésére emlékeztető hanghatásig jutott, ami egy tollasmeccs közepén végül a jelenlévők kacagásában veszett el. Egyre gyakrabban sikerül rávenni, hogy a lélekápolás mellett a testépítésben is kipróbálja magát, hogy aztán vadonat új pólóiban feszíthessen a beach-en.

Többen is megfogalmaztuk, hogy a Leával történtekből forgatókönyvet lehetne írni. Elképesztő dolgokat mesélt, amelyeket ámulva hallgattunk. A drog mámorító emlékei gyakran kísértik, sokszor gyengélkedik, és a szer hiánya által okozott fizikai és pszichés tünetekre pillanatnyilag csakis a vásárlási láz nyújt időleges enyhülést. Minden egyes új szoknya, top, szári egy csipetnyi boldogságot jelent. Lea többször is átélte azt az élményt, mikor száriban kilépve az utcára egy helyi asszony, fellelkesülve attól, hogy egy fehér lány viseli népének ruháját, a helyére igazgatja a Lea testét elfedő finom kelmét. Az efféle száris napokon aztán minden szingaléz lélek a magyar szépséget csodálja, aki visszafogott mosollyal fogadja az elismerő tekinteteket és a dicsérő szavakat. Szeret finom ételeket enni, imádom hallani, mikor hangosan és lelkendezve örül egy-egy finomságnak.

Ricardo napi programjai közé tartozik a kétkeréken száguldás, a csokoládépusztítás és a szokásos  esti show, amikor is mentora hátán ülve, két kezével mentora szemét befogva jutnak el a tornácról a szobáig. Az útvonal számos akadállyal, így lépcsővel, ajtókkal, székekkel és szekrényekkel nehezített pálya, amelyen Ricardo instrukciói segítik a biztonságos közlekedést. A kezdetben szinte érthetetlen beszéde egyre tisztább, amit gyors észjárása időnként hadarássá pörget fel. Hangjában állandóan ott bújkál a játékosság és a móka, figyelmét semmi sem kerüli el. Alkalom adtán apróságokon is felcsattan, vagy mások tűrőképességét teszi próbára, de önzetlenségből leckéket adhatna mindnyájunknak. Az ő életében történteket is számtalanszor követte hitetlenkedő arckifejezésünk, mégis kedélyesen beszélt az őt ért sérelmekről, és mindegyikünkben ugyanaz fogalmazódott meg, amit Bella mondott ki hangosan: “csoda, hogy ilyen normális maradt” ez a gyerek.

Hikkaduwa összes bodybuildere közt a legkeményebben Milán feszül neki a súlyoknak az edzőteremben, és mi itthon látványos bemutatókat kapunk minden edzés után az izomkötegek növekedéséről. Figyelmessége nem kerüli el egyetlen kósza révedésemet sem, rögvest rákérdez, hogy jól vagyok-e. Fiatal kora ellenére olykor egészen komoly témákról is hosszan tudunk beszélgetni. A Galle városába tett kiruccanás alkalmával kapott ajándékba egy puszit, melyet egy egy rúzsnyom formájában, egész végig büszkén viselt az arcán. Sok ember nevetve mutogatt az arcára, ami egészen feldobta őt. A Rubik-kocka kirakása immáron Milánnak is a napi rutinfeladatok egyikévé vált, az első sikeres kockázást kitörő örömmel újságolta mindenkinek, büszkén körülhordozva e siker bizonyítékát. Vagányságát és humorérzékét akkor sem hagyja a kispadon, ha röplabdaszerzésről van szó, egyre magabiztosabb leütésekkel játsza át a lasztit a háló felett.

Mindannyian sokat készülődünk a vasárnap délutánokra, amiket a HELP faluban töltünk. Kicsi gyerekekkel játszunk, kézműves foglalkozásokat tartunk nekik. Legutóbb színes sógyurmákat keltettünk életre pillangók, csigák és virágok formájában. Zenéltünk és fociztunk az aprókkal és nagyobbakkal egyaránt, s mindeközben szingaléz szavakat memorizálgattunk.

A csoport változatlanul egyben van, az összetartás páratlan és a kisebb súrlódások is szinte nyomban elsimulnak. Jó itt lenni.